Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Hangulatfoszlányok

, 201 olvasás, Sutyi , 3 hozzászólás

Pillanatkép

Megérkezem a vidéki város pályaudvarára. Picit szemerkél az eső s ez még álmosabbá teszi a várost. Beszállok az autóba s elindulunk a vöröslő égalján lebukni készülő nappal szemben.
Amikor ide érkezem, mindig úgy érzem mintha kicsit hazamennék, még akkor is ha ez nem az Alföld, hanem a Dunántúl, de az emberek akikhez érkezem, mindig úgy fogadnak mint egy családtagot.
Alighogy becsatolom a biztonsági övet Rozi elmondja, hogy pár órája a bíróságról megszökött egy rab. A témát kimerítve már kiérünk a városból, s haladunk a Rábca által „alkotott” kis törmelékszigetre épült ház felé. Töltés baloldalon és jobbra is, mely a Mosoni-Duna irányába visz, s a sötétség ellenére kivehetőek a sötét egyenruhás alakok, akik a folyó irányába néznek. Ez nem valami biztató, hiszen másnap reggel két napra elhagyjuk a házat, s kirándulni megyünk a Nyírségbe, Tiszahátra.
„Hazatérve” nagy örömmel ölelem meg Palit –unokatestvérem férjét- majd bekapcsoljuk a TV-t hátha van valami újabb hír, de semmi. Vagy nem tudnak semmit, vagy nem akarnak semmi konkrétumot mondani azon kívül, hogy még nem találták meg a szökevényt.
Vendég is van. Roziék évfolyamtársa, aki szintén itt alszik, s másnap hajnalban majd együtt indulunk útnak. Vacsora előtt megiszunk egy-egy kupica házi pálinkát, mely üdvözlésképpen is kijár a kedves vendégnek. Amíg a szesz jólesően szétárad bennem-enyhe bódulatot okozva- a feszültség is oldódni kezd. Vacsora után behúzódunk a hatalmas nappaliba, ahol már kellemes meleget áraszt a kandalló, parázslanak a fahasábok, vöröslő fényű hangulatvilágítással vonva be az arcokat, „háttérzeneként” a tűz finom duruzsolása és a szikrák monoton pattogása hallatszik.
A két férfi még elvonul a télikertbe elszívni egy-egy pipát, mi Rozival közelebb húzzuk a méretes fotelokat a kandallóhoz, s talpunkat a már átmelegedett kandallópárkányra helyezzük, s kortyolgatjuk a finom villányi cabernet sauvignont.
Szinte megsajnálom szegény szökött rabot, aki most a nádasban bujkálhat, a nem éppen kellemes nyirkos kora őszi időben.
A puli vadul ugat. Valószínűleg a ház melletti nádasban is megjelenhettek a vaddisznók, akiket ki nem állhat. De azok sem őt. Így óvatosságból elkerülik a ház körüli ártéri erdőt és a gyümölcsfákat.
Még éjszakába nyúlóan beszélgetünk, de hajnali két óra körül már húz bennünket az ágy, s a tűz is kezd kihunyni, s az eddig még vöröslő parázs szürke hamuként roppan össze.
Mindenki elindul a hálószoba felé. Gyorsan lezuhanyozom és ágyba bújom. Még mielőtt álomba merülnék furcsa hangokat hallok az ablak felől. Maxi, a vörös perzsa macska mind a négy tappancsával az üvegre tapad, s rémült szemekkel néz befelé, miközben nyikorgó hangokat hallatva lassan csúszik lefelé az üvegen. Tudom, hogy nem szabad beengedni, így búcsút intek szegénynek és gyorsan eloltom a lámpát. Ezután már csak a tompa puffanó hangot hallom, amint ráugrik a fal mellé támasztott csónakra.
Mély álomba merülök, s csak hajnal felé jut eszembe a szökevény, amikor pár szem diót a feltámadt szél lesodor a fáról s ráejti a háztetőre, dobpergésszerű hangokat hallatva.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Próza
· Írta: Sutyi
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 92
Regisztrált: 2
Kereső robot: 5
Összes: 99
Jelenlévők:
 · galamboki
 · Géptelen


Page generated in 0.0542 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz