Irritáló érzés, lelombozó tudat,
Ahogy átfütyüli fejemet a huzat.
Hintázik a csillár, remeg a tapéta,
Nyargalász az áldás hurrikánrakéta.
Ablakom üvege hálósra repedve,
A keret a falba belevetemedve.
Egy idős a házzal, - leamortizálva.
Új kell a helyébe. Sajnos ez az ábra.
Jól nevelt szabóként mérem szélét, hosszát.
Megrendelhetném, de drágább hogyha hozzák.
Zsebembe hajítva lapos bugyelláris,
Az akció indul: megyek venni máris.
Üvegszem csodáknak végtelen glédája.
Kösse fel a gatyót, ki az árát állja.
Sajnos a keretem ablak-venni véges.
Dologvégezetlen kihátrálok. Rémes!
Széltépte füleim konyítja a bánat:
Túlméretesedtek az uniós árak.
Sajnos nem uniós méretű a pénzem.
Azért is megoldom problémámat! - Érzem.
Fő az önuralom! - Ne legyek ideges!
Utam partján cégér: a tulaj üveges.
Határozott reflex-lépés derékszögbe.
Csilingel az ajtó vevőnek jöttömre.
Zsebemben a cetli, rajta pontos méret.
Előhuzigálom. Egy ekkorát kérek.
Lazán kifizetem és hátamra veszem.
Köszönve a vásárt ajtót nyitnak nekem.
Egyensúlyozástól némileg fáradtan
Szusszanok egy párat otthon az udvarban.
Aztán erőt veszek - és levegőt - nagyot:
Kitépem a falból a régi ablakot.
Tokostól kiszakad, alig ellenkezik.
Káromra mostantól nem vetemedhetik.
Magatehetetlen súlya dönti földre,
Kicsörömpöl ami van üveg, belőle.
Az új üvegtábla épp illik a falba.
Előkerül némi kétes múltú paszta.
Bölcsen szakszerűen jó vastagon kenem,
Hogy futó-pillantva keret jelleg legyen.
Ülök az ablaknál széltelen szobámban.
Esőfüggöny veri művemet hosszában.
Kültéri függönyként az aggyümölcs művön.
Pezsgővel ünneplek: túl vagyok az ügyön.
Online látogatók:
Látogató: 87
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20 
Összes: 109
Jelenlévők:
