Ott sétált a Kedves,
S nem volt túl lelkes,
Ahogy megálltam
Az út szélén hirtelen.
“Mi járatban erre, Drága? ”
“Hazafelé éppen... ”
Ez nem az a járda...
Oh, mily szemtelen!
Elhazudja itt nekem,
Hogy egy kis sétára vágyott,
Mert amúgy egyenesen,
Ahogy beszélni sem ártana,
Túl kurta lett volna útja
Hazáig… Hát, na!
“Kertek alól? ” - kérdezem.
“Olyasmi” - a válasz.
Na de szerelmesen
Minden elhiszünk.
Aztán észreveszem,
Milyen csinos angyalom…
Rajta a legszebb ruhája,
Villan minden bája,
Csak hazugsága
Kandikál rusnyán
A dekoltázs fölött.
Hú, hogy felöltözött!
A gyöngyvirág,
Mit hoztam, hiába!
Ó, drága, drága, drága
Kicsi angyalom,
Sajnos már tudom,
Hogy ahhoz a másikhoz
Indulsz így zihálva,
Ki a citromos sört úgy issza,
Mint kinek nem tiszta,
Melyik nemhez tartozik.
Bár épp fogadkozol,
Hogy csak egy ismerős
Vár téged délutánra,
Majd még egyszer
Próbálkozol:
Hazugság hazugságra.
S nincs víz a virágra,
Haldokol!
Mondom én: hiába!
Ördög és pokol!
Tudom, nem hiszel
Nekem, pedig én
Szerettelek...