Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Szerelem és csalódás monszun idején.

, 289 olvasás, Sutyi , 8 hozzászólás

Szerelem

Behúzom magam mögött a nehéz, veretes, kovácsoltvas kaput a nyelvstúdiónál, és elindulok hazafelé, a Kapy úton. Még jó is, hogy lefelé kell mennem, bár így sem könnyű a teli talpú szandálomban fékezni magam, hogy el ne csússzak a nedves aszfalton. Csepereg az eső, de most nem bánom, mert ez olyan májusi langyos eső, amire azt mondják aranyat ér.
A kerítésen áthajló orgona bódító illata kísér, amikor kongva-bongva megszólalnak az esti misére hívó harangok Pasaréti téri templomban. Átpillantok a tér túlsó oldalára az 5-ös busz megállójához, s mivel nem áll bent busz, balra fordulok a virágboltnál, s gyalog indulok a Pasaréti úton hazafelé.
Igazán nem bánom, hogy kiszellőztethetem a fejem, hogy szabadon cikázhatnak a gondolatok az agyamban. Szeretek sétálni! A neonlámpákat már bekapcsolták, és szűrt fényükben az esőtől nedvesen, csillognak-villognak a gesztenyefák levelei, és peckesen, mint valami ünnepen, gyertyáznak a gesztenyevirágok. Kitágult orrcimpákkal szívom be a virágok illatát, és az eső, mintha az agyamat is átmosná, hogy helyet adjon az új, pozitív gondolatoknak.
Éppen ideje már átgondolnom, hogy nem hebehurgya döntés-e, hogy 57 évesen csapot- papot magam mögött hagyva kiköltözzem Kínába Gáborhoz? Hónapok óta töprengek ezen, s igazán nem tudom eldönteni, hogy a biztos nyugodt életet és a családot, vagy a kalandot válasszam?
Lassan 1 éve, hogy Gábor, a párom, állást kapott G. -ban egy német-kínai cégnél, és sürget, hogy menjek utána.
Annyira elgondolkodtam, hogy a két megállónyi távolság meg sem kottyant, csak most, hogy befordulok a B. közbe, s elindulok felfelé a kis kaptatón, érzem, hogy bizony a magas talpú cipőt nem gyaloglásra teremtették.
A könyökömmel belököm a kerti kaput, majd a bejáratnál bepötyögöm a kapunyitó kódot. Pár lépés és a lépcsőn vonszolom magam felfelé, mert már annyira fáj a lábam. Az előszobában lerúgom a cipőm és az első dolgom, hogy megnézzem az elektromos postámat. Igazán nem is meglepetés, hogy megjött a meghívó levelem! Tehát nincs több hezitálás, kalandra fel, vár a Távol-Kelet!
Mintegy 2 hónap telt el, mire a munkavállalói vízumot el tudtam intézni, mert közbejött a karácsony, majd a holdújév. Ezalatt a munkahelyemen is felmondtam, mindent felszámoltam, s már csak a csomagolás és a 15 órás repülőút vár rám.
Egy júniusi nap kora délelőttjén érkezem új, választott hazám repülőterére. A kijáratnál óriási örömmel vetem magam Gábor karjaiba. Kézen fogva elindulunk. Az épületből kilépve nem csak a forró páratelt levegő vág mellbe, hanem a város látványa is. Többszintes felüljárókon szédületes tempóban száguldó buszok és autók, örült zaj, forgalom, bűz és por. Beszállunk a reptéri buszba, s míg a város felé haladunk, a busz ablakából az el-és előtűnő házakat figyelem. Külvárosi panelházak sora, az ablakokba kiaggatott, száradó ruhákkal. Az egyhangú szürkeséget csak a házak lapos tetején zöldellő kertek, és az út mentén porosan is különleges, egzotikus növények oldják. A város legmagasabb épületénél szállunk át a suttle buszba. A mozgókép hirtelen vált! Az eddigi szürke egyhangúságból, mintha valamelyik amerikai nagyváros felhőkarcolókkal telitüzdelt negyedében járnánk.

Mindezek után alig hiszek a szememnek, amikor lakhelyünkre a belvárostól mintegy 20km-re fekvő Phoenix Islandra érkezünk. Mint egy modern, 21. századi lakópark, némi kínai építészeti jeggyel ötvözve.
Az utak mellett európai szemnek szokatlan egzotikus növények, banán-és datolyapálmák, kaktuszok. A street2 a mi utcánk. Az út egyik oldalán sorakozó házakon piros a másikon kék tetők. Mi a kék tetők egyike alatt bérlünk egy 106nm-es lakást. Mintha saját égszínkék égbolt borulna fölénk.
Mivel eleinte nem dolgozom, a kora reggel gyakran talál a tóparton, kedvenc kőpadomnál. Szeretek itt nézelődni. Dél- Kínában vagyunk, az időjárás tropikus, de ilyenkor a reggeli órákban még elviselhető a meleg. Nézem amint a kínai férfiak bevetik a horgot a tóba, vagy feltűrt nadrággal, térdig a tóban gázolva, zománcozott lavórba kagylókat gyűjtenek. Azután kimegyek a szigetről s a Litchi Parkon keresztül elsétálok a közeli hotelbe, ahol frissen sütött bagettet lehetett kapni 7 Yuan-ért, mert a kínaiak nem esznek kenyeret, s ami kapható az üzletekben, az tartósított, és édes, mint ahogyan a yoghurt is. Ha vásárolni akarok, csak felülök a sziget körül körjáratban közlekedő mikrobuszra, melynek a Traffic Centernél van a végállomása. Itt minden megtalálható, supermarket, piac, gyógyszertár, cipőjavító, fodrász, éttermek. Legjobban a piacon szeretek bóklászni, a csodálatos élénk színekben tobzódó gyümölcsök és zöldségek halmaza között. A fehér bőrömmel, szőke hajammal itt én vagyok az egzotikus, s ezért az árusok túláradó kedvességgel kínálják áruikat. Persze alkudni nem csak lehet, hanem kell is, de ha vásárolok, mindig kapok ráadást, és kóstolót is.
Az litchit, datolya szilvát vagy a külsejével is szemet gyönyörködtető sárkánygyümölcsöt még merem kóstolni, de egy hatalmas békával már csak szemezek, de megfogni sincs gusztusom nemhogy megfőzni. Még a helyi járatú buszon hazafelé is távolabb állok az átlátszó műanyag zacskótól, melyben 2 béka is ficánkol, s melyeket nyilvánvalóan ebédre szán nagymama korú tulajdonosuk.
Már az első napokban megtanultam, hogy egy kínainak az a friss hús, amit élve vásárol meg, s közvetlen elkészítés előtt öl meg. Ez még az éttermekben is így működik, hiszen a vendég maga választja ki az étterem erre a célra szolgáló helyiségében azt az állatot, vagy szó szerint tücsköt-bogarat amelyet azután a szakács elkészít csakis neki.
Hónapokig élünk ilyen idilli állapotban, amikor egyik nap Gábor hazatelefonál, hogy este a kollégákkal vacsorázni mennek. Időtöltés gyanánt a laptop elé ülök, hogy levelet írjak az otthon maradottaknak, de amint a böngészőt elindítom, a gép Gábor leveleit tölti be. Megdöbbenve látom Gábor és Xiuxiu levélváltásait. A kínai lányról, a kedvenc kínai kollégáról már előzőleg is sokat hallottam, de soha nem gyanakodtam. Akaratlanul is beleolvasok az egyik levélbe, s azután már nincs megállás. Bármennyire is fáj minden szó, csak olvasok és olvasok. Szemem előtt egybefolynak a betűk, és alig akarom elhinni, amit az én Gáborom vall az érzelmeiről a kínai lánynak. A szívem a torkomban dobog, és a fülemben is lüktet a fájdalom. Nem látok és nem hallok. Észre sem veszem, hogy a közben megérkezett szélvihar a hálószoba nyitott ablaktábláit csapkodja, majd az esővíz ömlik be az ablakon, lefolyik az ablak párkánya alatti falon, és ömlik és ömlik be, a parkettára.
Abban az évben ez volt az utolsó ilyen nagy esőzés, amely a nyári monszun idejére esett.
Azon az őszön Xiuxiu férjhez ment gyerekkori szerelméhez Jinsonghoz, Gábor pedig hazautazott Magyarországra.
Hosszú hónapok teltek el, s megint a nyári monszun idejét éljük, amikor néha teljesen váratlanul megérkezik a tomboló szélvihar, majd ömleni kezd az eső, olyan vehemensen, mintha valóban dézsából öntenék. Már tudom, hogy ilyenkor az esernyő mit sem ér, így inkább elő sem veszem. Hazafelé tartok a városból, ahol angolt tanítok kínai óvodásoknak. Még mielőtt bőrig áznék, gondolok egy nagyot, és betérek az utcánk sarkán álló Easy Reach Café-ba. Egy ablak melletti asztalhoz telepszem, s a tulajdonos Shaozu már hozza is mosolyogva a jázmin teámat. Az ablakból éppen a tóra látok, ahol a hatalmas lótuszok ringanak a szélben. Még mindig nem tudtam betelni a sziget szépségével, pedig már 2 éve, hogy itt élek. Annyira elmerengek, hogy észre sem veszem, hogy már süt a nap! Tűző sugaraival felszippantotta a nedvességet az aszfaltról, s az esőre már csak az őrült páratartalom emlékeztet.
Felkapom a csomagjaimat, az asztalon hagyom a tea árát, s elindulok kínai otthonom felé.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Novella
· Írta: Sutyi
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 14

Page generated in 0.0394 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz