Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A gyerekszobádban

, 106 olvasás, Neferkheperure , 0 hozzászólás

Szerelem

A gyerekszobádba lépve
Belebotlok a szemétbe,
A nagy rendetlenségbe…
Mekkora itt a kupleráj!
S egyetlen szabály
sincs érvényben,
Csak a néma dac,
Mit lelked űrje szült.
S bár te feszült,
S félénk maradsz
Mindeközben,
Mégis leülök veled,
S játszom egy kicsit
A sok kacat között,
Honnan elköltözött
Az őszinteség,
A tisztelet,
De az is lehet,
Hogy vendégeid
Sosem voltak ők,
Nem is jártak nálad.
Poros csontvázak
Esnek ki, potyognak
Szekrényedből.
Mindent kikotyognak
Azonnal, egyből…
Arcodon a pír,
Mint vörös papír,
Gyűrődik, elszakad.
“Ó, ezt nem szabad! ”
Az álca hófehér,
De a tinta megszalad...
Aztán becsapsz,
S kapva kapsz
Az alkalmon,
Mert fájni mert
A csalfa szó,
S szobádból egyszerre
Kitessékelsz.
Krákogsz, köhécselsz,
Miközben én
A szeméthalmon
Halkan átlépek,
S magadra hagylak.
Majd valaki vakon
Játszik veled tovább:
Egy kicsit ostobább,
Mint én. Vagy nagyon,
S pitizik naphosszat
Farkcsóválva.
De ő is repül hamar,
Sírva, rinyálva...
S ajtód újra kitárva,
De én vissza nem térek,
Semmit nem kérek.
Ennél többet érek.
Az én szobám nyitva,
Senki sincs kitiltva,
Te sem, más sem,
De többé be nem lépek
A gyerekszobádba.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Neferkheperure
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 3
Kereső robot: 19
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Kavics
 · piciedith
 · zitaolah


Page generated in 0.0404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz