A háztetőn a rút eső csak játszik,
Tócsák tükrébe néz a lámpafény.
Büszkén s kecses léptekkel jössz felém.
Míg éjsötét hajad huncutra ázik.
Levetkezed nehéz, hideg magányod.
Szeretni jöttél és én engedem.
Rám olvadsz bágyadtan, szerelmesen,
És megtört lelkemet karodba zárod.
Hogy vágyná, ó, sok férfi szép szerelmed!
Szépséges asszony, elvesznének benned!
Mégsem tudlak szeretni! Nem lehet!
Sötét szemed súgná, szerelmet vártál,
De míg a hűvös utcán rám találtál,
Én másra hagytam gyönge szívemet.