Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Egy esős éjszakáról

, 577 olvasás, Neferkheperure , 2 hozzászólás

Szerelem

A háztetőn a rút eső csak játszik,
Tócsák tükrébe néz a lámpafény.
Büszkén s kecses léptekkel jössz felém.
Míg éjsötét hajad huncutra ázik.

Levetkezed nehéz, hideg magányod.
Szeretni jöttél és én engedem.
Rám olvadsz bágyadtan, szerelmesen,
És megtört lelkemet karodba zárod.

Hogy vágyná, ó, sok férfi szép szerelmed!
Szépséges asszony, elvesznének benned!
Mégsem tudlak szeretni! Nem lehet!

Sötét szemed súgná, szerelmet vártál,
De míg a hűvös utcán rám találtál,
Én másra hagytam gyönge szívemet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Szonett
· Írta: Neferkheperure
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 60
Regisztrált: 3
Kereső robot: 33
Összes: 96
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0847 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz