Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nagyapámhoz

, 297 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Szeretet

Ülök a kis fa-padon s reád
emlékezem:
Mikor először megpillantottalak,
kicsiny gyermek voltam,
s karodba zártál.
Tekintetedbe néztem,
s örökre szívembe zártalak.

Ahogy jöttek-
mentek az évek,
te öregebb lettél,
s egyre jobban vártál,
arcodon öröm sugárzott, ha láttál.
Öledbe kuporodva
mesédet napestig hallgattam.
S számtalanszor füledbe
súgtam, mennyire szeretlek.
Aztán beteg lettél
s nagyon féltettelek.
Most már nem vagy velem,
de reád emlékezem.



Megjegyzés: 1999. április 26.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 37
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 66
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · Horváth István


Page generated in 0.0479 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz