nézem a kövem
mely szekrényem dísze
simára csiszolta
évezredek sodra
zarándoklaton
hajoltam le érte
így lett ő aztán
szobámnak éke
rápillantok gyakran
és eszembe villan
nyári napsütésben
mosolyogva hordtam
hegyen völgyön le s fel
réten és erdőben
bakancsom a sárban
csüdig merült el
a sok gyaloglástól
térdem feldagadt
súlyos hátizsákom
nyomta a vállamat
gondjaim ellenére
utam fel nem adtam
mikor rád találtam
fájdalmam elmúlt
hűs árnyú fák alatt
ölelted át vállam