Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lakók

, 244 olvasás, Cselényi Péter , 8 hozzászólás

Gondolat

Csillaglakó és földlakó és űrlakó mind a hárman
összetéve, összehúzva a kozmikus nagyhazában.
Összenézve, csodálkozva. hitetlenül mindahányan.

Csillaglakó és földlakó és űrlakó mind a hárman
összetéve, összehúzva a kozmikus nagyhazában.
Összenézve, csodálkozva, hitetlenül mindahányan.

S Csillaglakó mindannyiunk dicsőséggel világítja.
A Földlakó megmutatja, merre visz a folyók útja
és Űrlakó elárulja, van-e bárki Ősi Atya.

Közös házunk nem dönti meg galaktikus forgószél sem.
Közös lábunk méltónlépked a kozmikus messzeségben,
közös arcunk szigorúan néz tirátok. Talán még nem?

Kinyomoztuk ügyesbátran, a fekete miért fehér,
rendszeresen imádkozunk a sírunknál a mindenér'.
S a hegy, amit megépíténk, mindenüvé elérfelér.
S önarcunkon csattan, ha kell, kozmoszkoszos óriástenyér.

Nem szükséges lélegeznünk üressemmi vákumléget,
húsos falat nem tüzel és nem hevít és nem is éget.
S univerzál-beszélésünk sosem soha nem ér véget.
...


Megjegyzés: 1. A nagyhazában, méltónlépked, ügyesbátran, elérfelér, üressemmi, vákumléget egybeírása az összetevő szavak kapcsolatát fejezi ki.
2. A sosem soha, ez a duplán kimondás-kimondottság, a "sohaság", a "semmikorság" nyomatékosítása.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cselényi Péter
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 28
Jelenlévők:
 · galamboki


Page generated in 0.0233 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz