Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szellemsors

, 12 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Abszurd

A szellemből szép asszony lett,
és csak fehér ruhát viselt,
fehér Szellőnek neveztem,
még amikor megszerettem.

Aztánn jött a tragédia:
hiába jártam utána,
ő tudomást nem vett róla,
volt egy fekete barátja.

Nem volt enyém az életem,
elvette tőlem a szellem,
de én tőle visszavettem,
s élem tovább az életem!

Mellettem maradt a szellem:
a szobámban rejtegettem,
de valahogy megsejtették,
és azonnal szóvá tették.

Nehéz volt nekem a helyzet,
Szellőt csak úgy mentettem meg,
egy új fotelt vettem neki,
és ő meg azt használta ki.

Elment tőlem fotelestől,
azóta én nem láttam őt,
annyit azért tudok róla:
szellemek közt ó a rózsa!

Én a földön, ő a mennyben,
éldegélünk szép csöndesen,
de valahol találkozunk,
s együtt szellemek maradunk!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 0
Kereső robot: 58
Összes: 83

Page generated in 0.0399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz