Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Élned kell!

, 212 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Boldogtalan éjszakán
párnámat telesírva nem
tudtam mást csinálni, csak istent
kérni, hogy ne vegyen el tőlem.
Percekig azt hittem,
többé már nem ölelhetlek
két karommal át, szép szavaid
duruzsolását sem hallhatnám többé.
Ordítottam fájdalmamban,
szívemre ólomkő nehezedett,
ily könnyen ne add fel az életed!
Hisz még oly sok minden vár reád.

S én is itt vagyok neked,
felnőtt gyermeked,
de még nem engedhetlek el,
szükségem van oltalmazó kezedre.
Mintha kérésemet hallottad volna,
feleszméltél, újra enyém vagy.
Ha alvásra hajtom fejemet,
őrző csillagot küldök fejed fölé.



Megjegyzés: 2002. április 2.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 252
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 287
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.2708 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz