A láthatáron, közelgő áldozások.
Aprócska, "mit ígérjünk"-dobozból végre
előkerülnek az ódon ötlet-cetlik,
rongyos szélükön fénylik
sok évtizednyi zsírfolt;
a "száz év magány"* -átok.
Újra kövér, nagy étvágyú ujjak matatnak ott,
hol évről-évre lukas zsebek húzzák magukat szűkre;
buzgón várva dúsabb jövőre attól, mi volt,
mert van még ki hisz, vagy épp istenben bízik egyre,
ám a cetlin most is ez áll: 3% a kegyeletre.
"Odafentről" csak a halál a támogatott.
Megjegyzés: (* az azonos című regény alapján, mely szerint a világban egyes történések jórészt változások nélkül ismétlődnek)