Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Isten és az Ember -1. A próbatétel/részlet/

, 113 olvasás, Forever , 13 hozzászólás

Gondolat

Ferencz atya döbbent arccal nézett a távozó után. Még mindig a férfi gyónásának a hatása alatt állt, aki nem mellesleg Stedlend kisváros egyik leggazdagabb polgára volt. Kétszeresen szörnyű bűnt követett el, amelynek titkával ezentúl neki is együtt kell élnie, hiszen köti a gyónási titoktartás. De vajon lehetséges lesz cipelnie egy ilyen roppant súlyos terhet lelkében? Kell, hogy legyen valami közbenső megoldás, mert Isten sem akarhatja, hogy a férfi, Mr Borgenas büntetlenül élje életét, míg egy másikat, a cselvetésének hála, ma felakasztanak éppen az ő bűne miatt.
Felpillantott a pulpitus feletti feszületre, mint már oly sokszor tette, hogy erőt merítsen az elkövetkezendőkhöz. Borgenas gyónásával Isten élete eddigi legnehezebb próbája elé állította, de nem bukhat el, képtelenség, hogy csalódást okozzon. Ám mi lesz, ha mégis?
Leült a pulpitus szélére és hosszú másodpercekig elgondolkodva maga elé meredt. A „teljes tisztesség útján” most nem érhet célt, az igazság érdekében le kell térnie a nyílegyenes ösvényről egy számára alig ismert mellékútra. De lehetséges-e, hogy tényleg ilyen irányba vezérli Isten? Mi van, ha csak próbára teszi, hogy képes e bármi áron betartani fogadalmát?
Két út állt hát előtte, s ha a tévesre lép, eddigi életvitele felborul, lelke elkárhozik. Ám ugyanakkor nem latolgathat sokáig, mert ha nem cselekszik sürgősen, egy ártatlan embert felakasztanak ma délben a piactéren.
„Ezt egyszerűen nem engedhetem! ” hozta meg a döntést elszántan maga elé pillantva, s aztán úgy indult meg a széksorok között a kijárat felé, mint aki már pontosan tudja, hogy mit kell cselekednie.
Kilépve a tavaszi, felhőtlen égbolt alá, a napsugár mintegy köszöntésül lágyan végégsimította arcát. Mégis csak fanyar mosoly rajzolódott szája szegletébe, hála az azonnal szemébe ötlő, bekötő útnál álldogáló férfinak.
Már megint itt van ez a mihaszna. - mormolta maga elé, miközben megindult egyenesen az irányába.
„Bár most lehet épp kapóra jön. ” tette hozzá magában.
A meghatározhatatlan korú férfi ápolatlan külseje, és szakadozott, zsírfoltos ruhája egyértelművé tette, hogy a társadalom perifériáján él, egy szóval fogalmazva csavargó.
- Kértelek már Lamans, hogy koldulással ne molesztáld az erre járó hívőket. - szólította meg már méterekről emelt hangon Ferencz atya.
- Isten valamiért a nincstelenség útjára terelt, de nem hiszem, azt szeretné, hogy éhen haljak. - érkezett velős válasz a pap szavaira.
- Talán munkát kéne keresned.
- Próbáltam, de ilyen megjelenéssel atyám alkalmaznál ministrásnak? - tárta szét a karjait a férfi. - Balsorsomat még tetézi, hogy az új rendőrbíró megtiltotta a koldulást a város szívében. Így csak abban bízhattam, hogy jószívű hívők megszánnak erre járva, bár eddig csak szánogatnak, mert nem sűrűn fogok jól lakni belőle.
- Tudom nehéz a sorod, de ne csüggedj gyermekem, Isten megsegít.
- Persze, persze, a szokásos ájtatos szöveg.... Már bocs, hogy ezt mondom, de nem túl jó érzés minden nap éhesen aludni térni egy padon, vagy a hideg földön. Ugyanakkor jó, hogy szóba hoztad az öreget, mert hiszed vagy sem, úgy érzem épp ő vezérelt ide.
- Talán igen. - bólintott Ferencz atya elgondolkodva. - Máskor azt mondanám, hogy ne takarózz Istennel, de most épp te lehetsz egy súlyos probléma megoldása.
- Pár tallérért szívesen segítek bármit odébb cipelni, de persze azért ne legyen túl súlyos. Itt, vagy a házadban kéne?
- Teljesen másról van szó. Ám, ha megteszed majd, amire kérlek, biztosra veszem, hogy Isten megjutalmaz.
- Találok egy zacskó pénzt?
- Nem a kapzsi énedet jutalmazza. Most figyelj jól, mert sürget az idő. Gondolom hallottad, hogy délben a főtéren akasztás lesz.
- A legjobb hír, amit mostanában hallottam. - bólintott lelkesen a csavargó.
- Neked örömhír, hogy végeznek egy sorstársaddal?
- Igen, habár nemrég még Tammy cimborám volt, de meglopott az a mocskos kurafi. Tudod a „mi világunkban” ez a legaljasabb bűn. Megölt valami gazdag nőt, hát lógjon érte.
- Na és, ha nem Tammy ontotta ki a nő életét? Nem rég gyónta meg a férje, hogy ő a gyilkos, aztán a nő holttestét elvitte abba a parkba, ahol gyakorta szoktak aludni hajléktalanok. Egykori cimborád rátalált, és persze magához vette a nő értékeit. Pár órával később egy kocsmában bukott le, mikor már a rendőrök felfedezve a holttestet, keresték a gyilkost.
- Értem, de tudtommal mindezt nem mondhatnád el nekem.
- Igen, ám ez egy kényszerhelyzet, és bízok benne, Isten megbocsájtja tettemet. Vagy talán hagynom kéne, hogy meghalljon egy ártatlan ember, a bűnös pedig élje világát?
- Hát nem, de mi módon jövök én a képbe?
- Nem szeghetem meg a gyónás titkát, ám te igen, ha kihallgattad.
- De mivel nem hallgattam ki, így szegény Tammy lógni fog. - összegezte a történteket Lamans, de az atya figyelmen kívül hagyta szavait.
- Azt kell majd vallanod a rendőrségen, hogy egy kis alamizsnát szerettél volna tőlem kérni, de épp gyóntattam Mr Borgenast.
- Szóval, ha jól értem hazudjak Isten nevében, amit ráadásul egy pap kér tőlem. - rázta a fejét döbbenten a csavargó, de aztán elvigyorodott. - Végül is van az a pénz, amiért megteszem.
- Én máshogy fogalmaznék. Állíts valótlant, de az Igazság nevében, és Isten megbocsájtja. Sőt, ha megteszed minden bizonnyal jobbra fordul majd a sorod.
- Vagy a gazdag úr pribékjei elvágják a nyakam.
- Kérj névtelenséget a feljelentéskor. De most már indulnod kéne, mert sürget az idő.
- Hát nem is tudom...
- Gondolom a józan ész le akar beszélni róla, de mit súg a szíved?
- Azt, hogy tegyem meg, amit kérsz, de legalább ne korgó hassal induljak ezt a nem épp magasztos küldetést végrehajtani.
- Egy perc és itt vagyok. - bólintott Ferenc atya, és talán még annyi sem telt el, máris visszatért fél veknivel a kezében.
- De most már tényleg indulj. Egyenest a főtérre menj, és ott keresd a rendőrbírót.
Lamans útra kelt hát az Igazság nevében, mohón majszolva a veknit. Ám éhsége túl nagy volt a veknihez képest, így az már bőven elfogyott, mielőtt jóllakhatott volna. Ráadásul még félúton se járt, mikorra igazságérzetét legyőzte kapzsisága, és Mr Borgenas háza felé vette az irányt. Egyszerűen nem hagyhatja ki élete nagy lehetőségét! Megzsarolja ezt a gazdag ficsúrt, és eltűnik a környékről örökre. Másik városban vesz egy kis házat, talál munkát és végre normális életet élhet. Igaz, mindezért egy ártatlan ember az életével fizet, de ezen túl kell lépnie. Szép dolog lenne, ha a lelkiismeretére hallgatna, de akkor jó eséllyel vagy éhen hal, vagy börtönben végzi, mert előbb-utóbb lopnia kell. Ő nem élhet tisztességesen, ezt dobta neki a Sors.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Novella
· Írta: Forever
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 46
Regisztrált: 15
Kereső robot: 55
Összes: 116
Jelenlévők:
 · efmint
 · gazzo
 · Horváth István
 · Kankalin
 · lyanoka
 · Menda
 · PiaNista
 · Sutyi
 · Syringa
 · Szati
 · Tarpay
 · vihar
 · Vox_humana
 · zsoloo
 · Zsolti


Page generated in 0.0607 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz