Utolsó napocska.
Először-utolra.
Köszönt akárhova.
Bevirrad akárhol,
te persze vigyázol.
Leoltja a lámpát
és
kifújja a gyertyát.
Juditka babája
kiságyba beásva.
(Diszíti a párna!)
Talajba beásva.
De léte elég-e?
Juditka gügyögve
tekint a körökre.
Szabolcska autója
föl-fölboborulva,
kitörve az útja.
Kerékje gurulja
örökbe a Távot?
Szabolcska csodálkva
bebúj a garázsba.
Juditka, Szabolcska
önként és dalolva
egymásba huzódva
felébred, elalszik.
Miközben anyóka
rászól télapóra.
Na menj a pokolba.
Juditka hasában...
Melinda hasában...
növekszik a magzat.
Aki ki nem halhat.
Kezében a pálca.
Teremtő varázsa.
S nevét ki-kiáltja.
Vagy inkább ne kelljen
se pálca, se semmi.
Anélkül is a Lényt
bizonymegképezi!
Napocska utolso
már rég bealkonyzó,
de nála hiába.
Öröknapokévek
vigyáznak reája.