Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Utolsó napokra

, 100 olvasás, Cselényi Péter , 2 hozzászólás

Gondolat

Utolsó napocska.
Először-utolra.
Köszönt akárhova.
Bevirrad akárhol,
te persze vigyázol.
Leoltja a lámpát
és
kifújja a gyertyát.


Juditka babája
kiságyba beásva.
(Diszíti a párna!)
Talajba beásva.
De léte elég-e?
Juditka gügyögve
tekint a körökre.

Szabolcska autója
föl-fölboborulva,
kitörve az útja.
Kerékje gurulja
örökbe a Távot?
Szabolcska csodálkva
bebúj a garázsba.

Juditka, Szabolcska
önként és dalolva
egymásba huzódva
felébred, elalszik.
Miközben anyóka
rászól télapóra.
Na menj a pokolba.

Juditka hasában...
Melinda hasában...
növekszik a magzat.
Aki ki nem halhat.
Kezében a pálca.
Teremtő varázsa.
S nevét ki-kiáltja.

Vagy inkább ne kelljen
se pálca, se semmi.
Anélkül is a Lényt
bizonymegképezi!
Napocska utolso
már rég bealkonyzó,
de nála hiába.
Öröknapokévek
vigyáznak reája.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cselényi Péter
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 213
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 247
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · PiaNista


Page generated in 0.4892 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz