Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Primitív jegyzet az irodalomról.

, 59 olvasás, efmint , 11 hozzászólás

Elmélkedés

Nemrég újra feltettem magamnak a következő kérdést. Vajon csak az a jó író, aki része a tragédiának és megéli azt? Mikor még őszintén hittem az individualizmusban és abban, hogy mindenkinek hatalma van az élete felett és csupán annyi a feladat, hogy apró mozaikokból lépésenként összerakja azt úgy, hogy később majd emlékezzenek rá a következő generációk, a válaszom az aboszolút igen volt. Később rájöttem, hogy el kell engedni ezt a fajta nagyképűséget. Nem én irányítom az életemet, csak részt veszek benne. A hatalmam pusztán addig terjed - és én ezt nevezem szabaságnak -, hogy eldönthetem, küzdök-e ez ellen, vagy hagyom magam sodródni az árral. De vajon, ha sodródik valaki az árral, tud - e mélyre menni és ha nem megy mélyre, tud-e jót írni? Így a kérdés is átformálódott ennek megfelelően. Vajon lehet - e úgy mélyre menni, hogy az ember közben mégis a felszínen marad? Az író, sőt a művész elkerülhetetlen mártír kell, hogy legyen? Bele kell halni a művészetbe? Mert hát sokan az önpusztítás mentes művészetet fake-nek tartják, ami soha nem lehet elég őszinte és soha nem lehet elég hatásos.
A helyet az, hogy szerintem egy jó művész és egy jó író nem igazolhatja önpusztítással magát és nem lehet más mint azok a háborús riporterek, akik vállalják a kockázatot, hogy háborús övezetbe lépjenek és onnan tudosítsanak, de nem fognak fegyvert, nem harcolnak, csak ott vannak és szemlélődnek, dokumentálnak. Néha tönkre mennek benne, néha meghalnak, néha meghasonulnak. De az igazán ügyesek csak lenyomják aztán visszajönnek a békébe és tolják tovább a hétköznapi életet szerényen. Persze minden nyomot hagy, apró kis karcolatokat a személyiségen. De ezek csak karcok lesznek, a személyes történelem részei.
Így hát szerintem a legjobb íróknak és a legjobb művészeknek túlélőknek kell lenniük, akik a jéghegy csúcsára kitűzik a zászlót és elvannak rajta bármeddig. Nem lehetnek hősök és nem lehetnek mártírok. Nem vehetnek részt a dolgok alakításában. Csak megemlékeznek az igazán bátrakról az idejük végezetéig. Az igazi merészség nem a tiszavirág életű rákenrollhoz kell, hanem ahhoz, hogy valakinek elég vastag bőr legyen a képén ahhoz, hogy túléljen másokat és képes legyen a változást anélül dokumentálni, hogy elveszítse a hitelességét.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Jegyzet
· Írta: efmint
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 0
Kereső robot: 59
Összes: 84

Page generated in 0.0402 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz