Számtalan ország, sok városában éltünk, ám mégis – ha a történetem mesélésébe szeretnék belekezdeni, az itt lenne. Talán tizenöt évesen indult el az életem (vagy törött szanaszét), aztán az is lehet, hogy kisgyermekként még nem tudtam volna megfogalmazni azokat a borzalmakat, amiket végig kellett néznem. És azok úgy olvadnak egybe a régmúlttal, mintha csak egyetlen lépés lett volna az időben. Magyarország pedig a második.
Visszaemlékezve a házra olyannak tűnik az egész, mintha mindig csak tél lett volna. De az nem lehet. Vagy tél volt nagy hóval, vagy hűvös nyári éj – igen! A sötétség az, amit látok, mindig sötét volt.
Fájt a kezem, amekkora erővel szorítottad – neked talán fel sem tűnt, mert a célodra koncentráltál (vagy tényleg bántani akartál azért, hogy megvédj egy nagyobb bántástól) –, és volt valami nagyon furcsa ebben: én akkor sem próbáltam volna elhúzni a kezem, ha törni akartad volna. Bármikor megölhettél volna, én mindig mindent elhittem neked. Az egyetlen voltál. Az egyetlenem.
Sosem hittem a genetikában. Nem kerestem hasonlóságot köztünk sem, de a szüleinkben sem. Lélek-válogatós helyzetkomikum színháznak éreztem mindig is a jelenünk. Jobb így, mert így elhihetem, hogy minden életben újra egymáséi lehetünk majd, mert sosem létezhet nagyobb szeretet annál, ahogy a bátyámmal imádtuk egymást.
Akkor is feleseltem anyámmal, hiába fájt a kezem. Én anyámtól rettegtem, te talán attól, hogy egyszer halálra ver. Sosem lelkiztünk, nem is tehettük, az életünk állandó ámokfutás volt. Azóta sosem próbáltam a te szemeden át nézni az életünket, ezt csak most… Most, hogy megint vége lesz egy évnek.
Az ügyeletes zseni voltál, aki mindig mindent tökéletesen csinált, gondolt, mondott, tett vagy vélt. Kénytelen voltál, muszáj volt ennyire tökéletesnek lenned ahhoz, hogy engedjem, bármikor eltörheted a kezem. Talán ezért voltál annyira atyáskodó? Hogy valaki megneveljen? De miért gondolta úgy a sors, hogy tizenhét évesen majd árván hagyhat? Még mindig magamnak kell rájönnöm arra, hogy mi a rend, pedig ezt másnak már nagyon régen megtanították.
Online látogatók:
Látogató: 60
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14 
Összes: 76
Jelenlévők:
