Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Anamnézis

, 29 olvasás, Zsolti , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Törtető indulatok között,
álruhában jár a szeretet,
az aljasság fénytükrében,
csak egy árny a tisztelet.

Mikor vesztettük el végleg,
a reményt mely éltetett,
miért gondoltuk, lesz tovább,
s egyszer csak vége lett.

Ha az éveket okoljuk, a múlt
erről biztosan nem tehet,
ami az embert Istenné vagy
Sátánná tette, csak képzelet.

Akinek nincs követendő út,
saját határain túl sosem lát,
mindenki felismeri végül a
hiúság tükrében önmagát.

A döntés a mi kezünkben van,
a tapasztalat mérhető években,
vagy az egész csak önbecsapás,
s kódolva van minden a génekben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Zsolti
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 3
Kereső robot: 55
Összes: 82
Jelenlévők:
 · bbbbb
 · Szati
 · Tóth János Janus


Page generated in 0.0402 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz