Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Üvegszilánkok (Hugomnak: Gizinek)

2005-04-16 10:00:00, 551 olvasás, Lonci , 22 hozzászólás

vers, versek, rövid, tömör,

Holt virágok halma az égbe kiált:
"Elég! Állj!
Törjön össze álmaitok vára,
benne rohad holt virág szára!
Szilánkokra törjön az üvegváza!"

S lépkedsz az út porában
mezítláb, szabadon, de rabságban,
saját börtönödbe zárva!
Sajnálván magad:"Ó én árva!"
Körülötted ezer csillogó üvegszilánk
szívedben tombol a gyűlölet-láng
mardossa zöld hajtásaid,
levelét perzselvén fádnak,
széttöri üvegvár-álmaid,
leleked méllyén szív-virágaid fáznak!

S tehetetlen figyellek Téged,
szememből vér-könnyözön ered,
szerte csillogó üvegszilánkokat szedegetem,
koszos vödörben darabkáit dédelgetem.

De hiába buggyan vér-könnyem!
Hiába tépem ki szívem!
Hiába? Hiába! Hiába...
Hisz őrülten kap hajába!
... Hiába...

Szív-virágaid holt halma
többé lelkednek nem oltalma.
Összetört üveg-álmaid vára,
benned rohad száz sápadt zöld szára,
szilánkokra tört a Csillogó Váza...

Bp., 2005.04.14.

Kinyomtatom