Navigáció


RSS: összes ·




Vers: lufik

, 297 olvasás, bArthAKata , 6 hozzászólás

Ezek vagyunk

lassan kopik lelkemből a pacsirta-dal
míg bigott szemhunyások között lavíroz
a sok szürke hajnal
másra gondol az agy
s te is mással
vagy piszlicsáré szerepekbe
fulladó
napokon át
motoz éhező vágyad
néha ezüstöt markol
máskor mocsokba
túr bele
ó
de erény-öved alatt kemény
az akarat
heve

nyitnád szád
ám türelemre int a remény
és kósza ölelést tarhál a szív
míg döntéseid ezernyi hív*
teteme
mint kóbor
puffadt lufik hada
mögötted száll

nézz magadba

általuk
könnyűnek találtattál


*hozzád hű

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 194
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1393 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz