Navigáció


RSS: összes ·




Házi pályázat/ vers: Szabadság/ Rabok és szabadok

, 125 olvasás, Anyatron , 6 hozzászólás

Gondolat

Miért te jutsz még erről is eszembe?
Hogy lehetsz még bent a szívemben?
Soha nem akartad, soha nem kérted
Mégis egy rab lettem érted.

Nincsenek már a nyomaid testemen,
Emlékedet is el kéne már engednem.
Nem kéne már gondolnom rád,
Arra, hogy szaggattad le rólam a ruhát.

Még bent van a hangod a fülemben
Ahogy átölelve kérdezted:
„Mit szeretnél, mit tegyek?
Dugjalak vagy szeresselek? ”

Amíg nem hallottam a hangodon
Nem is tudtam, hogy akarom.
Régóta te vagy az egyetlen,
Akitől szeretném, hogy szeressen.

Nem értem az okát én sem,
De a szavaid belém égtek…
Bár nem volt igazán a célod sosem,
Hogy a szívem tényleg a tiéd legyen.

Soha nem akartad, soha nem kérted..
Mégis a rabod lettem Édes…
Tudom, hogy neked én vagyok a levegő
egy átlátszó üvegben,
De én akkor sem akarok más hangot a fülemben.

Még akkor sem ha tudom,
Veled sem lesz több közös alkalom.
Mert neked én nem az a fajta nő vagyok
Akiért a szabadságodat majd egyszer feladod.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Házi pályázat/ vers
· Írta: Anyatron
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 36
Regisztrált: 5
Kereső robot: 38
Összes: 79
Jelenlévők:
 · Aevie
 · ÉvIda
 · mermaid
 · Samu Katalin
 · Uccika


Page generated in 0.0972 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz