Sötétebbé válnak dolgok,
az Isten öl, nem feloldoz
fakó indigóval klónoz
hogyan lehetnék hát boldog?
sóvárgó lét-szerelem
kínját tűröm délcegen
de bánt szégyenszerepem
ha lecsukódik egy szem,
apró, meleg fénye nélkül,
arcom színe is megvénül
s ér-szürkületben egyedül
de mire lelkem kiürül
színtelenebb lesz minden.
torzult lencsén át nézem
halovány messzeségem
ősmagányát megélem
Megjegyzés: Forrás:
http://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/155339#9713419925170482
Zsolti - Táncrend / 2. versszak
"Sötétebbé válnak dolgok,
ha lecsukódik egy szem,
apró, meleg fénye nélkül,
színtelenebb lesz minden. "