Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Földi Róbert

, 384 olvasás, annunziata , 0 hozzászólás

Szerelem

A Végső kapcsolatot tudattalan keresve,
nagy utat tettem meg, úgy, ahogy Te.
Megtörtént és
Most igazán mindent kockára tettem
őszintén és szeretve
meleg szívvel vezérelve.

Feldúltalak, de nem sajnálom,
megbántottalak, de már nem bánom.
Remélem, békére lelsz,
és szíved nem homályosítja mind el,
ami az életutadon magad mögött tűnt el.
Remélem beburkol Téged a saját lelked,
hogy a választ meglelhesd.

Ahogy mindig beszéltük,
egyedül vagyunk,
magunk vagyunk és életünk végéig maradunk.

Nem tudom, mi lenne jó,
csak azt érzem most rossz,
és ha a szemembe néznél,
kiolvasnál minden érzést és gondolatot.
És ha erős vagy, hagyod,
gyengédségtől elgyengülsz,
és bennem önmagad is megpillanthatod.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: annunziata
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 62
Regisztrált: 4
Kereső robot: 17
Összes: 83
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · gazzo
 · Pacsirta
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0869 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz