Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az erdő szülötte

, 202 olvasás, beregdikarol , 1 hozzászólás

Ars poetica

Világlik kinn az esti félhomály
Pók szövi szorgalmasan hálóját.
Tücsök zenél, béka brekeg
Kóbor kutyák járják a telket.

Reccsen a fa a talpam alatt
Éles tűszúrás a jobb a sarkamban.
Fenn a fáról Uhu is bólogat
Mókusok kacagnak, miközben makkot hordanak.

S a pillangó, mely ezer színben pompázik
Tovatűnik egy perc alatt
Szemem látóhatárán kívül
Csak a tiszta, érintetlen táj marad.

Itt születem én: a természet lágy ölén.
Anyám a kék égbolt, apám a Föld.
Tiszta avar az én takaróm, éltető erőm
a forrás, s az erdő volt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Vers
· Írta: beregdikarol
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 121
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 137
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1563 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz