Világlik kinn az esti félhomály
Pók szövi szorgalmasan hálóját.
Tücsök zenél, béka brekeg
Kóbor kutyák járják a telket.
Reccsen a fa a talpam alatt
Éles tűszúrás a jobb a sarkamban.
Fenn a fáról Uhu is bólogat
Mókusok kacagnak, miközben makkot hordanak.
S a pillangó, mely ezer színben pompázik
Tovatűnik egy perc alatt
Szemem látóhatárán kívül
Csak a tiszta, érintetlen táj marad.
Itt születem én: a természet lágy ölén.
Anyám a kék égbolt, apám a Föld.
Tiszta avar az én takaróm, éltető erőm
a forrás, s az erdő volt.