Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyár-végi búcsú

, 185 olvasás, Pacsirta , 6 hozzászólás

Természet

Lassan elmúlnak a hosszú nappalok,
szedelődzködik immár buzgón a nyár,
puttonyába rakja, mi jó és szép volt,
s itt marad nekünk a kifosztott táj.

Halványabban pislognak a csillagok,
ökörnyál úszik az elpilledt mezőn,
ördögszekeret hajt a rút őszi szél...
de bennem a nyár még visszaköszön.

Röpke bája hív a magányos parton,
– homokórában peregnek a szemek –
édes dinnyelé csorog még ajkamon,
s tudom, hogy egyszer én is elmegyek...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Pacsirta
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 8
Kereső robot: 14
Összes: 41
Jelenlévők:
 · arttur
 · Bánfai Zsolt
 · Destiny
 · Divima
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Magyari Emese
 · Tollas


Page generated in 0.043 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz