Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hervadó

, 213 olvasás, nagyi , 4 hozzászólás

Természet

Vacogó levelek hullanak a fáról
bús nótát lehelnek most az elmúláról,
bánatos szívemben szomorúság ébred
akárhogy fékezem, csak rohan az élet!

Hervadó természet dajkálja a csendet
feltörő emlékek szívet melengetnek,
vándorló madarak messze délre szállnak
az ősz már kopogtat, vége van a nyárnak!

Elhervadt virágok a földön hevernek
hófehér sirályok égbe emelkednek,
a nap már nem ragyog, nem vakít a fénye
bús szívem most vacog, kis vidámság kéne!


Megjegyzés: Ada, 2o17. 1o. 19.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: nagyi
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 9
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Kavics
 · Tollas


Page generated in 0.0452 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz