Csillagsuttogások töltik meg az éjperceket.
Bujdokol a hold - most nem nevet - sovány.
Lassanként elfogy talán. Az ég sötét, hideg.
Alatta az őszi kertben álom remeg. Minek
kell még ébren ülnöm itt, hallgatva a semmi
neszeit? Szemem ég, könnyem elfogyott.
Levelek közt szél ujja motoz. Eső csepeg.
Szívem még dobog. Hallod? Tőled, érted, neked...