Bazdmeg miért kérdezel? Nem akarok mesélni neked.
Szétrobban a fejem. Minden egyes lüktetése egy régi
félválról vett sérelem, amit mégsem tudok elengedni.
Az eldobált sörösüvegekbe rejtett ötleteimmel a padlás
tele és van pofád azt kérdezni, hogy tán csak nem kiégett
a világ - megváltás királyfi?
Bazdmeg. Tudod, hogy szar a napom, akkor minek
kérdezel. A vízszintes a természetes életterem, az ágy,
ahol bámulhatom a plafon törésvonalait és csak azon
kell filóznom, hogy hány nap van vissza amíg a repedés
mentén leszakad rám végre az a kibaszott csillár.
Ne beszélj hozzám.
Ne próbálj vigasztalni.
Ne legyenek kéréseid.
Ne akarj kizökkenteni.
Ne kérd, hogy mozduljak meg.
Ne kérd, hogy mozduljak ki.
Ne kérd, hogy vágjam le a füvet.
Nem érdekel, hogy büdös vagyok.
Nem érdekel, hogy szeretsz.
Nem érdekel, hogy aggódsz.
Nem érdekel, hogy utálsz.
Nem érdekel, hogy ez rólad is szól.
Palackpostázom inkább a lelkem máshoz, lehúzom a wcn,
hogy folyjon végig a csatornán a szar és a hugy között. Törjön
utat a használt kotonok és a lehúzott ebéd maradék rengetegben.
Jusson ki a tengerig, ússzon a cápákkal levadászni bármit ami él meg
mozog. Egyszerű akarok lenni mint egy hidegvérű ragadozó. Ki akarok
jutni a saját agyamból, elfelejteni, hogy véges vagyok, hogy nem
vagyok más mint egy meghoszabbított élettartamú Roy Batty.
Megjegyzés: Krisztus után 2017. 09. 10.
Online látogatók:
Látogató: 49
Regisztrált: 2
Kereső robot: 10 
Összes: 61
Jelenlévők:
