Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őszelő

, 66 olvasás, Kelemen Zoltán , 9 hozzászólás

Gondolat

Hideg szél karolta át ezt a reggelt.
Vastag felhők alatt nyögött fel a Föld.
Keserűn nézett a Nap mikor felkelt,
És szürkévé vált minden mi örökzöld.

Fakó fények játszottak egy bús árnnyal.
Házak falán megállt múlni az idő.
Elfeledte hogy mily gyorsan is szárnyal
A múlt, és hogy elveszett már a jövő.

Öreg platán nyög keserű dallamot.
Valahol egy kóbor kutya vonít fel.
Az út szélén néhány elsárgult levél.

Pillangó sirat meg nem élt holnapot,
S míg emlékei közt félholtan hever,
A bús nyár az ősszel kabátot cserél.



Mohol, 2017. Szeptember 4.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Kelemen Zoltán
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 0
Kereső robot: 67
Összes: 91

Page generated in 0.042 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz