Örökké a lét kérdését feszegetem.
Rébuszokban most is erről fogok beszélni:
az én - élményemről.
Az én-élményem, hogy olyan vagyok, mint egy elgépelt címre küldött mail,
aki kering a bitek és a bájtok között, aztán vissza száll a feladóra.
Szállna, ha nem törölt mailboxra küldenék vissza: a Mennyekországa, amit
az őseim képzeltek el már nem létezik.
Úgyhogy bolyongok, "http: " vándorként kísértek, akár egy eltéved félreértés,
egy apró kis zárójel a XXI. században. Örök életem van, ameddig be nem
végzi az idő.
Nagy, kettes számrendszerben leírható sóhajok a kételyeim és végtelen ideig kattognak:
-Érdekel valakit, hogy szépen voltam megírva kiemeléssel, dőlt betűkkel színes bekezdésekbe szedve újraírhatatlan tartalommal?
- Vár valaki türelmetlen kíváncsisággal örökös-örökös-örökké?
Szánalmas gondolat, hogy az ablakon kibámulva elküldött
levélhez hasonlítom magam, aminek pontos feladóját még most
sem ismerem. Nagy, kettes számrendszerbe leírható nyáltenger
vagyok. Bedőltem magamnak is.
Krisztus után 2017. 09. 04 15: 42