Navigáció


RSS: összes ·




Házi pályázat/ vers: Szabadság/ Szivárványfény

, 190 olvasás, Menda , 9 hozzászólás

Remény

Zabolátlanul és egyfolytában kereslek,
ám te folyton bujkálsz előlem,
belebújtál a gyermekeim bőrébe,
aztán elrejtőztél kiskutyám képébe.

Nem lellek meg máshol én,
csak lankák, völgyek hűs ölén,
hol látóhatár mezsgyéje végtelen,
ott szabadságom reménye fellibben,
s mint szivárvány, mely színekként tűnik el,
oly könnyedén szállsz te az égig fel.

Nyújtom kezeim, de el nem érhetlek,
üres a két markom, ez senkit sem érdekel,
bánatom gúzsba köt, elvesztem, érzem,
hol szabadság nincs, ott megszűnik létem.

Éltemben, ha meg nem talállak,
halálom után majd magamba zárlak,
hol nincs tegnap és nincs holnap,
majd akkor és ott magamhoz vonlak,
szabad leszek végleg mindörökre,
kínzó láncaim lehullnak nevetve!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Házi pályázat/ vers
· Írta: Menda
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 45
Regisztrált: 12
Kereső robot: 59
Összes: 116
Jelenlévők:
 · BFanni
 · gazzo
 · Horváth István
 · Kankalin
 · lyanoka
 · PiaNista
 · Sutyi
 · Szati
 · Tarpay
 · vihar
 · zsoloo
 · Zsolti


Page generated in 0.0624 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz