Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A világ várakozik

, 159 olvasás, Kolumbán Jenő , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Ha a szavakból képek születnek
a bohócok téged kinevetnek.
A mosolyuk fültől fülig rajzolt,
egy részeg az ablak alatt gajdolt...

Megrezzent most a rettegő világ
atomcsapás, és nano sokaság.
Pusztításban mindig is jók vagyunk,
és megcsikordul maradék fogunk.

A jövőből robog az úthenger,
kevés a juss, mert sok itt az ember.
Békésen kaszát lendít a halál,
azt kapjuk ami már régen dukál

nekünk, akik csak mindig rombolni
tanultunk, és nem szépet gondolni.
Törjük üres héját a diónak
régen nem tudjuk mit hoz a holnap.

Üres a közel, üres a távol,
képzelt vérben képzelt ember gázol.
Égi monitoron hangyák harca.
Nem mutat utat a sorsod ujja.

2014. február 17.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kolumbán Jenő
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 180
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 214
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.3669 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz