Ha a szavakból képek születnek
a bohócok téged kinevetnek.
A mosolyuk fültől fülig rajzolt,
egy részeg az ablak alatt gajdolt...
Megrezzent most a rettegő világ
atomcsapás, és nano sokaság.
Pusztításban mindig is jók vagyunk,
és megcsikordul maradék fogunk.
A jövőből robog az úthenger,
kevés a juss, mert sok itt az ember.
Békésen kaszát lendít a halál,
azt kapjuk ami már régen dukál
nekünk, akik csak mindig rombolni
tanultunk, és nem szépet gondolni.
Törjük üres héját a diónak
régen nem tudjuk mit hoz a holnap.
Üres a közel, üres a távol,
képzelt vérben képzelt ember gázol.
Égi monitoron hangyák harca.
Nem mutat utat a sorsod ujja.
2014. február 17.