Szeptember lett, az idő, hogy rohan,
a reggelekkel futok álmosan,
majd elragad sóvár csodálkozás,
feltűnik néhány apró változás.
Ágát ereszti fáradó levél,
színes, s a száraz avarban henyél,
míg vadgesztenye földön hempereg,
szemernyi harmat játszin lepereg.
Szeplős lomb alatt nyújtózó árnyék,
a bujkáló Nap fénye ajándék.
A szél mindent felkavar – itt az ősz,
pazar csodája bennem elidőz.
Megjegyzés: Ligeti Éva
2015.08.26.