Rendes kurva pénzért kúr
más drogért
míg hull a hó...
Halkan pihegett alattam
hűs piheágy habpaplan
csókolt gyengéden
mellem felett
szívem alatt az
istentől való megszabadulás.
Édes volt
pörkölt nyershús szaggal
- anyám embereket főzött -
rendes kislány addig nem áll fel…
és éhes volt.
Ültem ott
a poshadt vacsoraasztal
karácsonyi fényébe roskadva
de örültem, mert úgy kellett
gyomrom önmagát bontotta
galandféreg-masnik bogjából.
Anyámtól való megszabadulás
hányadék-sarat felszelő éhező kánaán.
A hóval fagyó láp partján
aztán meglelt a szabadság
- vérré nyaltam érte a jeget
elemésztve minden kristályát
tótükörré olvadt ott tisztán
s benne szembenéztem vele(m):
anyámmal
aki akkor mint mételykirálynő
levedlette fenséges álarcát
a kék vér hűlt ahogy bámult rám
s a hidegvérben úszó ékkő
isten mélye-láthatatlan szeme volt.