Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ballagásra

, 214 olvasás, gszabo , 2 hozzászólás

Gondolat

Még egy hete is mi azt mondtuk hogy „ végre! ”
Vajon most miért fáj mégis, hogy már vége?
Virághegyek alatt, együtt, kéz a kézben,
bátran megyünk előre, nevetve- félve.

Ajtók nyílnak, záródnak mögöttünk végleg,
ismerős arcok, hangok, ismerős képek.
Első betűinkre újra rátalálunk,
repülnek az évek ahogy körbejárunk.

Nyílnak az ajtók és búcsúznak a termek,
azok a padra vésett, első szerelmek.
A név a harmadik pad átszúrt szívében,
a csodaszép-szemű, a hetedik bé-ben.

Mennyi emlék, átlapított matek-óra,
és hányszor fogtak kínosan faggatóra?
Sikerek, kudarcok, sokszor tévedések,
majd boldog szüneti, szárny kiröppenések.

Csengő-hang, nevetés, krétasurranások,
félrehallott, csendes, végzetes súgások.
Folyosói „ titkos” halk beszélgetések,
„ örök „ harag után, szép kibékülések.

Utolsó nap, első búcsú életünkben,
Látjátok rajtunk, halljátok énekünkben.
Mi szép énekkel búcsúzúnk és elmegyünk.
De azt kérjük, hogy fogjátok még a kezünk!

Még egy hete is, mi azt mondtuk, hogy „ végre! ”
Vajon most miért fáj mégis, hogy már vége?
Virághegyek alatt, együtt, kéz a kézben,
bátran megyünk előre, nevetve- félve.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gszabo
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 211
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 245
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · PiaNista


Page generated in 0.1379 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz