Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Naplórészletek egy feleség naplójából

, 178 olvasás, Menda , 10 hozzászólás

Elmélkedés

„Valamikor hajdanában, amikor még az éveimnek száma igencsak húsz alatt volt, kedves édesanyám elkényeztetett minden földi jóval. Mivel a családban mindenki édesszájú volt, gyakran készített fenséges ízű és kinézetű madártejet. Bizonyára senkinek sem kell elmesélnem, hogy miből készül és milyen ízű ez a desszertnek számító édesség, mert úgy gondolom minden magyar ember evett már ilyen étket. De ahogy az én Édesanyám csinálta, olyan finomat még biztosan nem. Ünnep volt az a nap, amikor ezzel várt haza az iskolából. A tíz ujjamat is megnyaltam elfogyasztása után. Hát innen ered az én madártej szeretetem. Nyáron néha megesett, hogy összement a tej, és ugyebár akkor azt illett volna kiönteni. Én mondtam az anyukámnak, hogy sose öntse ki, megeszem én így is, legalább az összes az enyém lehet. Így lett a madártej az én kedvenc ételem. ”

„Sajnos a madártej már csak múlt időben a kedvenc ételem. Van egy ember az életemben, aki keserűvé tette ezt az édes nyalánkságot. Mivel ő nem szerette sosem, hiszen ő nem ezen a finomságon szocializálódott. De arról nem én tehetek, könyörgöm! Összekerültünk s amint elmúltak a mézes hetek jöttek a kisebb-nagyobb problémák. Először csak a tejbe mártogatásról szoktatott le. Hideg tej hűtőből ki, csészébe be, majd karaj kenyér bögre tejbe mártogatva. Hát az valami fenséges! Csak hát az én "kedvesem" ezt nem bírta még nézni se. Leordított többször emiatt, aztán már nem mertem előtte ilyent enni, mert el akartam kerülni a konfliktust. Valahogy ezen sem szocializálódott. De hát akkor min? ”

„Visszatérve a madártejhez. Gondoltam néha elkészítem magamnak. Tojás bőven akadt a portán, mivel tyúkok mindig kapirgáltak a tyúkólban. A hűtőben tejet állandóan tartottam. Az a kis cukor meg igencsak elenyésző mennyiség, ami kell bele. De! Ugye amíg hab lesz a tojásfehérjéből, amit fel kell verni, az ugyebár elég zajos tevékenység. No, hát ezt az én szeretett férjem nem bírta hallgatni. Lekapta a fejemet, hogy még egyszer meg ne próbáljak ilyen hangzavart csinálni ilyen semmi étel miatt. Nagy veszekedés közepette befejeztem a habverést és kb. 20 évig meg sem próbáltam megismételni madártejet főzni.
Amikor nagyritkán meglátogattam édesanyámat - természetesen egyedül, mert oda sem szeretett járni - akkor ő elkészítette nekem ezt a finomságot, mert tudta, hogy otthon én ilyent nem főzhetek. Mindig is tudtam, hogy Édesanyám szeret a legjobban. ”

„Hát igen, az élet nem habos torta! Apropó: hab! A hab nálunk tiltott szó, kiejteni életveszélyes és lavinát indít el maga után. Hab = anyós. És ezt a lehető legkomolyabban mondom. Az én drága édesanyám a habos sütemények mestere. Felülmúlhatatlan csodálatos süteményeket tud kreálni. Az évek és a rutin, mondhatnánk. De nemcsak az. Fiatalkorától kezdve nagyon ráérez az ilyen sütemények készítésére. Többször meglepett vele látogatásai alkalmával, illetve családi eseményeken. A dicséret részemről és gyermekeim részéről sohasem maradt el. A férjem viszont ezen sem szocializálódott. Hát tehetek én erről? Igen tehetek, mivel hozzá kötöttem az életem, ami elég súlyos hiba volt. Mivel ő nem szerette ezeket a finomságokat ezért csak beszólni tudott rájuk. Lehet, hogy irigységből, mivel ő ilyent csak a cukrászda kirakatában láthatott eddig. Szállóigévé vált nála, hogy anyám csak habot tud verni, semmi más ételt vagy más süteményt nem tud elkészíteni. Ez ugyan nem így van, de szerinte igen. És én marha nem szóltam ellene még közös életünk kezdetén sem, mivel azt gondoltam, hogy ez csak egyszeri alkalom, meg hát minek morogjunk ilyen apróságon is, amikor vannak ettől sokkal fontosabb dolgok is, amin moroghatunk eleget. A férjem kb. huszonhatezerszer betette már ezt a lemezt, lassacskán kezdem megunni. Megvédeni nem tudom magam, sem anyukámat, mert az csak olaj lenne a tűzre. Így hát maradt a tűrés. De minden cérna elszakad egyszer... ”

„A gyomor és egyéb testtájak kielégítése kényes terület az életemben. Nem az én belső szerveimről van szó. Azok nem lényegesek, legalábbis egyesek szerint. Csak az övé legyen tele mindig. Illetve legyen üres mindig... Amikor korog a gyomor és nem üres az a bizonyos testrész, akkor duplán ideges a férfinép. Egész életemben arra kellett törekednem, hogy a megfelelő egyensúly mindig fennálljon. Sokszor bizony ez nem sikerült. És akkor aztán volt hadd el hadd! Szóval két fogásnak mindig az asztalon kellett lennie. És nem akármilyennek, legalább olyannak, mintha a világ legjobb szakácsnője főzte volna. Az ízének pedig ugyanolyannak kellett lennie, mint amilyent ő szeretne. No, ez aztán általában eltalálhatatlan volt. Mert ami nekem jó, az neki biztos, hogy rossz. Kevés alkalommal felelt meg neki az étel íze, de akkor sem dicsérte meg. Csak akkor nyilvánított véleményt, amikor nem ízlett neki a főztöm. No, nem azért mert nem volt finom, csak nem olyan volt, mint amilyent ő legénykorában megszokott. Hát arról viszont nem én tehetek. Miért volt olyan sokáig legény? Ja, hogy rám várt. Hát nem kellett volna. De hát utólag már kár okoskodnom. Olyan ez, mint a veszett fejsze nyele. A másik testrésze ritkán volt tele, mert gyakran kiürítette. Arról is nekem kellett gondoskodnom. Eleinte nem volt gáz, sőt még nekem is örömöt okozott, de az évek múltával már teherré nőtte ki magát ez a feladat. Hát ennyit erről! ”

„Annyira lent vagyok, hogy ennél lentebb már nem is lehetnék. Bár ki tudja... És már nem is hőbörgök. Megszoktam a sz.. rt. Nem is akarok igazán kimászni belőle. Mert nincs hová. Csak az a baj, hogy így egyre mélyebbre csúszok benne. Mert nincs saját életem. Eladtam magam. Eladtam az egyéniségem, a lelkem. Nem állok ki magam mellett. Még mindig megfelelni akarok mindenkinek. Úgy látszik, hogy ezt sohasem növöm már ki. Vagy talán nem veszem észre a kinyújtott karokat. De hát nincsenek is kinyújtott karok a közelemben. Talán messzebb kellene tekinteni? De merre? Ki mondja ezt meg nekem? Megfeneklettem, mint egy tó. És száradok kifelé. Nincs már bennem hit, hogy jobb is lehetne. Nem tudom, hogy érek-e valamit vagy csak egy rakás szerencsétlenség vagyok? Lealáztak, ledöngöltek a sárba. Lehet még innét kimászni? Szeretnék nagyon, de nem tudom, hogyan kellene. Nincs olyan ember, aki nyújtaná felém a kezét, mert mindenki csak a maga pecsenyéjét sütögeti. A könnyeket már elsírtam, elapadtak a könnycsatornáim.... ”

„Azért néha vannak jobb napjaim is, amikor kevesebb egrecíroztatás ér. De ezek a napok vannak kisebbségben. Amikor véletlenül ízlik az étel az "oldalbordámnak" is. Ritka alkalmak ezek. Akkor sem kapok dicséretet. Jól lakik és elvonul a konyhából. A tányérja természetesen az asztalon marad. És az összes morzsa is. Majd a konyhacseléd összetakarít. Ha úgy hagynám, akkor holnapután s ott lenne. Aztán irány a hálószoba és kézbe veszi a távirányítót, amit nem engedne át a világ minden kincséért sem. Ha esetleg mégis kiadja a kezéből, akkor vagy nagyon fáradt vagy beteg. Foci és erőszakos filmek, ezek jönnek be neki. Amit én szeretnék nézni, azt ő biztosan nem. Már nem is próbálkozom a tv nézéssel. Rászoktam inkább a netre. Itt azt nézek, amit én akarok. Legalábbis amíg le nem oszt, hogy nem tudok face nélkül élni és azonnal kapcsoljam ki a gépet. No, ilyenkor én visszaüvöltök, hogy te meg állandóan a meccseket nézed. Mindig övé az utolsó szó. Én már annyit veszekedtem vele fölöslegesen, hogy belefáradtam. Utálom a veszekedést és a mindennapi hadakozást. Fegyverszünetet akarok kötni. Ha másképp nem, hát úgy, hogy én leteszem a fegyvert. De sajnos ő mindig újra felveszi, és ész nélkül lő, ha nincs miért akkor is. Én meg leterítve érzem magam, mint egy megsérült őzsuta. Féltem az életem, mert nem tudhatom, hogy mi lakozik az ellenségben, akibe egykor szerelmes voltam. Iszonyúan nagyot csalódtam. ”

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Próza
· Írta: Menda
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 234
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.5495 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz