Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Repülők, felhők, lovagok 1.

, 365 olvasás, Jade_Sarkany , 0 hozzászólás

Kaland

Bevezető

Drága Cat!
Leírom, kettő okból is. Egy, mert rossz előérzetem van, kettő, pedig, lehet, hogy szóban nem tudom elmondani. Ismersz, szívem. Ha le kell írni, szinte mágus vagyok, a szavakkal. Viszont mikor neked akarom elmondani, összeakad a nyelvem. Nem tudom, miért, a múltam az oka, vagy a mai napig ragyogó szépséged hoz ennyire zavarba… S mikor megpróbálom elmondani, mit jelentesz nekem, mindig kinevetsz. Nevetsz, és én összeomlok minden egyes alkalommal, mikor hallom kacajod. Mély, tiszta hangon szól. Te Jó Ég! Hogy lehet egy 55 kilós nőnek ilyen mély hangja! De ezt tudod. Minden nap rácsodálkozom. Rád csodálkozom minden reggelünkön, szememet kinyitva. Vajon mit szeret bennem ez a gyönyörűség? Huszonhárom éve kérdezem ezt magamtól. Azóta a nap óta, hogy először megláttalak. Ahogy az aulában álltam a sorban. Igen, még a sajtósok is állnak sorban bizonyos helyeken. A kormányzati központ hadügyi szárnya akkor még nekem is ilyen volt. Akkor még nem volt szeretőm az elnök. Csak egy riport volt. Fontos, sőt, életem és pályám legfontosabb napja. Álltam a sorban. Előttem egy igen szagos nagydarab német. Méregdrága, orrfacsaróan erős parfüm, mixelve az izzadtságszagával. Jobbra fordítottam a fejem. Egy gyönyörű szőke bombázót láttam, századosi egyenruhában. Igen, Katja, szerelmem. Téged. Lendületesen, határozottan törtél át az egyenruhások között. Nem tudtam, ki az a szépség. Nem tudtam azt sem egy pillanatig, hogy hol vagyok. A német füttyentése ragadott ki varázsod alól. „Ejha! Micsoda baba! Ez aztán a születésnapi ajándék! ” rikkantotta. Én meg még vörösebbé váltam, mint rendesen. Hátranézett és már rajtam röhögött. Persze, jutott eszembe, az elnöknek ma van a születésnapja. Gondolhattam volna, hogy callgirl! És már kezdtem mérges lenni magamra. De a mögöttem álló jenki ráripakodott a németre: „Gyökér fricc! Az az elnök lánya! ” Én is megfordultam, az amcsi újságíró felé. Nem mondod! - szóltam oda neki.
Nos, akkor láttalak először. Tudnom kellett volna, ki vagy, de valahogy lemaradt, elsikkadt az információ. Ekaterina Ratkovna. Az Orosz Föderáció elnökének a lánya. Hmmm…. szokás szerint elnagyoltam a kutató munkát. Apád ugyanis közvetlen kapcsolódott a Pavlov- riporthoz, mint az egykori PavlovPlan PR-managere. Ja, és erről akartam szólni.
Szerelmem, a középső fiókba készítettem össze egy írást. Juttasd el a megfelelő fórumokhoz. Átszerkesztettem, és átolvastam. Azért Te is ellenőrizd, hogy nincs-e benne még titkos adat, amit nem adhatunk ki. Szerintem ma már nagyjából nyilvános, az események óta amúgy is eltelt majdnem 50 év. Holnap már annak az első napnak is 25 esztendeje. Épp ezért szeretném, hogy ezekről az emberekről tudjon végre a világ. Oroszországban mai napig a nagy gonosz és kegyetlen medvét látják. Én is így ismertem meg anno. De aztán megtudtam, hogy innen indult az életem. Hazaköltöztem, ide, hozzád. És rájöttem, messze vannak az emberek, és nem ismerik ezt a valóban kegyetlen, mégis nagyszerű földet, ahol morcnak tűnő, mégis csupa szív, hősies emberek élnek. Élnek, szeretnek és halnak.
Örök szerelemmel és hűséggel: a Te JE-Py-d
2101. április, Moszkva

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Regény
· Írta: Jade_Sarkany
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 179
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 197
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2214 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz