Navigáció


RSS: összes ·




Blog: PöttömPötty a köbön 7.

, 121 olvasás, mermaid , 4 hozzászólás

Somolygó

2012. december 28. (három éves)
PöttömPötty és a bibi

Házi paprikás szalámit evett reggelire - szinte zsemle nélkül, csak a szalámiszeleteket.
Egyszercsak mutatja keserves képpel az ujját:
"Nagyi nézd - itt volt egy bibi - de már nem látszik... "
Nézem - tényleg semmi nem látszik.... aztán kis csönd, majd jön a magyarázat:
"Tudooood, mikor ettem a házi kolbászt, egy picit megmartam"
- arany babám megharapta a saját ujját - ráadásul amint kiderült, Anya sem tudta, mitől volt a bibi - neki sem mondta el...
Hm - titkok tudója lettem: D

*******************************************************************

2012. december 29. (három éves)
PöttömPötty és a szappan

Evés után mentünk kezet mosni.
Szappanozom a kezét, erre rám néz:
"Be is szappanozod??? "
Én: "Miért, Apa nem szappannal szokta? "
Erre Ő:
"Nem! "... majd kis szünet után: "de ne kérdezd meg! "

*******************************************************************

2013. február 23. (három és fél éves)
Tegnapi PöttömPötty-szöszök

A Bogyó és Babóca egyik részében mézeskalácsot sütnek, a tolvaj szarka pedig ellopja.
"Anyával egyszer mi is főztünk mézeskalácsot - hmmmm, nagyon finom! "

Miközben tegnap a szakadó hóban indultunk sétálni:
"Hűűű - ekkora hóban már lehet hógolyózni, hóembert építeni, szánkózni, síezni - de
nekem sajnos nincs síelőm... én még kicsi vagyok... "

"Nagyi! Te majd gyúrjál hógolyókat... én meg majd megdobállak velük! "

********************************************************************

2013. március 30. (három éves)
Mai Pöttöm-szösz:)

Tegnap Kerianyunál volt Pöttyöm, ő vigyázott rá, míg Anyáék dolgoztak, így ott már tegnap megjött a nyúl, és természetesen Kindertojást is hozott, amiben egy szuper gombnyomásra kinyíló nagyító volt.

Ma én voltam a bébicsősz. Babám kezéből el nem maradt a nevezetes szerszám - időnként bármit is csináltunk, rám szólt:
"Nagyi, szólj ám, ha kell EZ! " - persze nekem időről időre "kellett" - nagyítóval szemléltem meg sook-sooook fontos dolgot.

Egyszer csak picurkám hosszas gondolkodás után megszólalt:
"Nagyi! Szerinted miért hozta ezt nekem a Judit nyuszija? Én látok! Van szemem!!! "

********************************************************************

2013. július 2. (már majdnem négy éves)
PöttömPötty-nyár

Tegnap volt bébicsőszködésem első napja - oviszünet van. A nap eléggé simán telt el, csak az este torkollott fergeteges viháncolásba, miután megjöttünk az esti játszóterezésről.
Pöttyöm elővette tündérkoronáját és varázspálcáját, és "átváltoztatott" bennünket - mindig az éppp aktuális változtatás céljáról a másiktól kérve tippet. (tehát ha Anya következett, én javasoltam, és viszont) - ebből aztán az kerekedett, hogy hatalmas nevetések közepette a legkülönbőzőbb és cifrább állatnevek röpködtek.
Egyszercsak Otikám (miután a javasolt állat a béka volt):
- Akkor Anya most csiribú csiribá átvarázsollak békávé! :)
Később a lótetű is napirendre került - persze ez sem úszta meg a "ferdítést":
- Nagyi, most átvarázsoltalak - mostantól LÓTETŐ vagy! : D

********************************************************************

2013. július 3. (már majdnem négy éves)
PöttömPötty nyár

Kavicsot gyüjtöget. Mindig. Mindenütt. Állandóan.
Jövünk hazafelé, egyszercsak elővesz a zsebéből három kavicsot:
- Látod nagyi, ezeket majd beteszem a kavicsgyüjteményembe!
Én:
- Miért, neked van kavicsgyüjteményed?
- Igen! Az egyik felében vannak a Mamba rágók, a másikban a legó!
Én:
- És az a kavicsgyűjtemény?
- De hát az egy naaaagy doboz - akármi bele tud férni!
Én:
- Akármi? Akár egy autó is?
Ránéz a kezében szorongatott mini mercire:
- Igen!
Én:
- És az aranysárga is? ("aranysárga" a családi Volvo)
- Neeem, te butus! Az aranysárga igazi!!!

.... egyszer úgyis megzabálom - én "butus"

*********************************************************************

2013. július 5. (már majdnem négy éves)
PöttömPötty-nyár

Tegnap jártunk (ismét) a Tropicáriumban.
Mert tavaly ugyan voltunk, és tetszett is neki, de már nem emlékezett rá, így újdonság erejével hatott rá az egész.
Az óriáskígyóknál megbeszéltük, hogy "Tudod nagyi, én inkább a zöldet szeretem, mert a másik (albino python) nagyon sápadt"

A halaknál legjobban (fura módon) a piranhaknak örült - no meg a végén "Némónak"...
De az igazi sztár a cápafarkú gitárrája volt.
Mikor az eltünt a szeme elől, teli tüdőből követelte:
"Nagyi, hova lett a gitárfejű levendula??? " - persze ő maga is jót mulatva saját szóleleményén.
Szerencsénkre csütörtök lévén cápaetetős nap volt.
Míg vártuk az etetés kezdetét nézegettük a ketrecet - az fent úszott a víz felszínén - azt is hittük, abban fog lemerülni valaki - de nem... mondta is egy kissrác, aki már gondolom sokadszorra nézte ezt végig:
"Egy búvár fog lemerülni! "
- erre Pöttyöm: "... és megeszi a cápa? "


********************************************************************

2013. július 5. (már majdnem négy éves)
PöttömPötty-nyár

A Tropicariumból hazafelé jövet a Camponában vettem neki csokis mazsola drazsét, de mivel nem volt hajlandó enni rendes kaját (az otthon rá "váró" szilvásgombóc reményében - amit még indulás előtt igéretem szerint megcsináltam neki) - így első körben nem adtam neki belőle. Kérdezte, hogy mi a neve annak amit vettem - mondtam mazsolás csokidrazsé (valószínüleg ez azért bonyolult volt számára)
Szépen kisétáltunk az állomásra, és vártuk a "pirosvonatot" - ami szintén attrakció számára. Elég sokat kellett várni, leültünk egy árnyékos padra, hozzámbújt, és rafinált szemekkel pillogott fel rám, majd a táskámat bűvölte (ahol a drazsés zacskó lapult).
Mondom neki:
"Látom, az orrodra van írva, hogy azért megkóstolnád. "
Erre ő az orrához kapva:
"Nincs is az orromra írva semmi! - de kapok belőle? "
Én:
"Hát, ha nem árulod el Apának, Anyának - mert akkor én kapok ki, hogy édességet kapsz ebéd előtt"
Adtam neki két szemet kóstolónak, és megbeszéltük, hogy ez a "mi titkunk".
Még nem jött a vonat, beszélgettünk, egyszercsak megszólal:
"Nagyiiii, és most nincs semmi az orromra írva? "
... persze kapott még két szem drazsét (azt hittem megzabálom)

Aztán később mégegyszer lefixáltuk, hogy ez a mi titkunk...
Én:
"Akkor ugye nem meséled el Anyáéknak? "
Ő komoly pofival:
"Neeem - főleg hogy nem is tudom, hogy hívják... "

... Hát ja.... FŐLEG! : D

****


Megjegyzés: Még egy kis mosoly Pötty-módra

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Blog
· Írta: mermaid
· Jóváhagyta: Aimee

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 80
Regisztrált: 2
Kereső robot: 42
Összes: 124
Jelenlévők:
 · arttur
 · Sutyi


Page generated in 0.0907 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz