Navigáció


RSS: összes ·




Házi pályázat/ próza, novella: Szabadság/ Elvágyódás

, 262 olvasás, northman , 9 hozzászólás

Sajgó lélek

Szóval nem tudom, számodra milyen az érzés. Az érzés, hogy itt hagyod ezt a helyet mindörökre. A szemközti kapu mögül már nem morog rád az a szomorú eb, ha éjszaka érkezel. Nem látod többé a nyírfa fekete-fehér mintáját, és nem bámulod itt a lassan lehulló falevelek halott táncát sem.
Ahogy halványulni fognak a dolgok, már nem fog jelenteni semmit az itteni pékségből jövő friss kenyérillat. A buszok letargikus nyögése és dízelolajszagú ajtónyitása a szuszogással. A bitumenbe rajzolt hajszálerek mintája, melyek között nyáron a forróságtól bátor, vagy szédült hangyákat nézted megállva, melyek jó nagy kitérőkkel és összevissza kanyarokkal, de rendesen közeledtek az utca közepe felé, semmibe véve azt a vonalat, amely szürkébben jelezte, az autógumik ott rohannak el.
Talán az emberekhez kapcsolódó hangszínek és akcentusok felejtődnek majd el először. Egy öreg, morgó, folyton duzzogó férfihang az utcából. Egy életvidám, büszkeséggel és életigenléssel teli tinédzser lány hangja a gangról. A bolti eladóhölgy mély tónusú, de melegséggel átitatott hangja.
Tudom, hogy Ő tetszik neked, és hangját hallgatva a hátsó gondolatok között minden alkalommal kissé kopott erotikus képek jelennek meg, ahogy ő egy karosszékben, sötétlila kombinében, Te előtte térdepelve egy enyhén dohos szagú vastag szőnyegen. A szád, ahogy a térde bőrét csókolta, finom nyálnyomot hagyott. Most az arcod pihen, a térdén az ablak felé nézel. Gondolataidban egy hosszú, mindent és mindenkit kimerítő nemi aktus, vagy pedig egy hirtelen előkapott mosollyal és ázott kiskutyaszemekkel elkezdett menekülés; mély sóhaj a lépcsőházban, keveredik össze, miközben zsebre teszed az aprót, és charme-osan hangzó kezicsókolommal köszönsz el.
Aztán az arcok is lassan szétfolyó színes labdákká tompulnak el; talán az északi szélben alakjukat vesztő vattacukorhoz hasonlítanak a legjobban. Jelentéktelenné válnak a kereszteződések, a lámpák, a fények a bárok bejárata fölött. A hús, a hamburger, a pizza és a kínai büfé íz-illat koktéljai. Más ízű porral fújja tele majd más szél az itt hordott ruháidat.
Sosem jössz vissza többé. A szomorúság, megkönnyebbülés, izgalom elegyével ülsz a pulthoz a szokásos sörért és rövidért nyúlva, rezzenéstelen arccal hazudod a csaposnak: Persze, holnap is beugrom munka után, vagy estefelé. De a cipőid már egészen máshol kopogó lépteid hangját visszhangozzák magukban, pár csepp az italból a bal kopott orrán köt ki álnok kis foltokat hagyva.
Ahogy kilépsz az utcára, a köd és a fényszmog fölül vadludak gágogását hallod. Az utcazaj vagy a sör mellé kért második rövid hatása lehet, de nem tudod eldönteni, délről jönnek észak felé, vagy fordítva? Nos, holnap hajnalban ezt a kérdést neked is nehéz lesz eldönteni. Északra, a jól ismert erdőkön és vadjárta ösvényeken túlra, ahonnan egy gyermekkor kalandjai, háborúk füst sejtjei, rozsda nyúzta lánctalpak már nem is létező nyomai suttognak néha át a vadkerítésen. Szóval, irány a lehunyt szemmel is látott kék hegyek halmain túlra?
Keletre semmiképp…
A nyugat lerágott csont: szerelmek, kétforintos postai bélyegek, kettészakadt fűzők a bakancsban, á, szóval nem… Marad dél, igen, délre. A főút, aztán a hegyek itt is a tévétoronnyal. Aztán a tó, ami folyton hideg. Boruló matracok, halszagú tenyerek, szóval, nyarak emléke. Mennyire képtelen az érzés, mikor a hóesésben a strandok forró hanyatt fekvését akarjuk visszakapni, nyáron viszont egy rosszul meggyúrt hógolyó csattanása a hajban, az igen, az nagyon jó lenne. Felét a markunkból, tömnénk a szájba a jéghideg cseppeket, nyelnénk boldogan.
A tavon, emlékeken, tegnap elfogyasztott ételek ízén a sok ezernyi lépés előtt ott van valami. Valami más, ismeretlen, nyugodt, megbízhatóan elterülő föld, amit még nem ismersz. Ugyanígy meg fogod hódítani, és ugyanígy meghódít. Ugyanígy otthonná épül pár évre, amíg meg nem érik a torokban az a finoman szorító érzés… El…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Házi pályázat/ próza, novella
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Aimee

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 51
Összes: 73
Jelenlévők:
 · Szati


Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz