Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hatvanhatfele

, 364 olvasás, gyemant , 5 hozzászólás

Gondolat

Mint szelem az élet
keserves útját
gyalog,
színtelen évek halmazán át,
egyre jobban érzem,

Enyém a táj, a dombok a fák,
e picinyke föld,
s a csillagok sötéte fölött
a halványan kéklő álmodott kényelem,

Míg tudom elmegyek,
apró kis csillogó éjjeli pontok,
porszemként
valahol én is hozzátok tartozok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 60
Regisztrált: 3
Kereső robot: 33
Összes: 96
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1423 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz