Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Rekviem

, 161 olvasás, Kolumbán Jenő , 0 hozzászólás

Megemlékezés

Emlékező kezeknek megnyugtató
a fogó, vagy a kalapács nyele.
Otthonosan simul rá, hazatalál
e szerszámokon a munkás tenyere.

Kalapáccsal pontosan az ékre,
reszelővel tized millimétereket,
villáskulccsal, pajszerral harcolni,
és győzni mindig az anyag felett.

Számolatlan éveken keresztül
naponta vívni meg a szép csatát,
látni hogy az izzó rúd acél
hogy alakul sínné, vagy köracéllá át.

Akaratos anyag, a tudásnak hódol,
gépek markában széppé alakul,
gondolj ránk kik ezt megalkottuk,
amikor vonatod sínünkön zakatol.

Nagy család voltunk, összetartó csapat,
kemény kezű, és csibész mosolyú.
Legyőztük az anyag ellenállást,
a harcunk volt gyönyörű, békés háború.


Kihűlt már a kemence, az acél hideg,
csak volt társak emléke melegít,
nem dübörögnek már a szelíd gépek,
és nincs felejtés ami megsegít.

Kezünkben már nem mozdul a szerszám,
halottan fekszik hű társunk a gép,
nem reménykedünk feltámadásban,
nem nyúlik az acél, és nem forog kerék.

Csak fakult képeken láthatsz izzó bugát,
elfogynak lassan a kohász seregek,
sötétült vakító fénye az acélnak,
a hengerész többet nem gyárt síneket.

Csak emlék maradt, retinába égve,
és még kohász él, az emlék megmarad.
De ahogy lassan elfogyunk egy szálig,
egy folytonosság végleg megszakad.

Hűlt helyünkön vasport hord a szél,
szellem árnyékunk most is dolgozik,
és szerszámot fog a kezünk örökké,
míg egy szívben is emlékünk lakik.


2014. 02. 03.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Kolumbán Jenő
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 307
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 329
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.294 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz