Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Múló nyár

, 370 olvasás, Farago-Aranka , 4 hozzászólás

Természet

Enyhül már a nap heve s fénye tompul
lassan a nyár vélünk őszre fordul.
A kósza szél hozzánk csendben beoson,
és kergetve a színes leveleket,
az elmúlás harangja kondul.
Szalad a réten az ördögszekér,
bánatommal rakva zörögve zenél.
A szőlőtőke méz ízével földre rogy,
körötte seregély kering, mely szemét,
mint minket évek, könyörtelen meglop.
A méla őszben számbaveszem, mi volt,
teleszájas kacajt, reményt, mely holt.
A ráncosodó körte fanyar ízével számban,
búcsút intek életem múló nyarának.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Farago-Aranka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 68
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 87
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0714 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz