Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Esztelen érzéseink festik

, 205 olvasás, J.R.Riwering , 1 hozzászólás

Gondolat

Indulataink kuszaságában vesztegelünk
És ott ácsingózunk, mint a száraz föld
A jó eső szerelmes csókja után.
Örömünk és reményünk perzselő
Csillaga alatt barnul szívünk,
És didergünk félelem és düh
Vakító hóviharában.
Császárai vagyunk ugyan,
De rabláncai csörgő ritmusára táncolunk.
Testünk roppan e lenge szellők közt,
Mint a pipacsmező,
Melybe esetlenül beletúr, belekap.
Esztelen érzéseink festik
A szürke hetkoznapok világát,
Feladványokkal nyársalt
Röpke életünket.
Kezünk irányít, és fejünk dönt,
És még is testünk akaratának hódolunk.
Pillanatok koldusai vagyunk!
Dílerei a mának,
Melyben a tegnapot osztjuk
A holnap reményének.



Megjegyzés: (megjelent a Kláris Irodalmi-kulturális folyóiratban)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: J.R.Riwering
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 31
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sanus


Page generated in 0.044 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz