Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Remény(kék)

, 258 olvasás, P.Palffy_Julianna , 6 hozzászólás

Remény

halántékomon szánkázik a ránc,
szememben szűköl a remény,
kemény hangon oktat ki a nagyfehér,
s feketét burkolva mond szenvtelen;
esztelen rohanás, félig megélt percek,
szúként perceg bennem a rémület,
egyre hevesebben ver a szív
– még nem, nem kövület! –, és vinnyogva
sír minden, mit Apám keze érintett;

kint kék inget simogat a nyári szél,
a szobában konok-halk a félhomály,
új rigófészekben három kismadár
csicsereg, s fent az égen didereg egy
rakoncátlan felhő, erőt gyűjtve zivatarra
készül, míg idelent, a csökönyös álom
út menti búzavirágok szirmaiba kékül.

Megjegyzés: 2017. 08. 02.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: P.Palffy_Julianna
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 316
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 341
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2384 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz