Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Anyáskodó

, 342 olvasás, marisom , 10 hozzászólás

Álom

1.

Még élek.
Hiányom fájna,
vagytok ablakom
a Világra,
ráismerés a keddre,
s a világító
vasárnapok uszálya.
Mondhatnám vadszőlővel is,
ami körbefutja kertem,
de néma,
s néha szeretném
én is, e néma-léhaságot.
Szerelmesen
lenni szüntelen.
A vagyok nektek súlyát -
tollnak képzelem.

2.

Aznap,
minden egyes
utcasarkon
ugyanaz az asszony állt.
A mellét kínálta.
Az emberek úgy
mentek el mellette,
mintha ő lenne a holdvilág.
Fel is mászott
egy létrára,
hogy megnézze
a Hold szemszögéből -
az egészet.
Nem látott
semmi különöset,
barna szeméből
ölembe
potyogott a könnye.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: marisom
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 40

Page generated in 0.0409 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz