Az augusztus mindig a nyaralásról szólt. A legjobb nyaralásról, amit egy városi gyerek elképzelhet. Kicsaptak (nálunk így mondták anno) bennünket vidékre a nagy-nagynéninkhez, apai nagyanyánk testvéréhez. Szerény környezetben, de mindennel felszerelt kis házi gazdaságban tölthettünk napokat, heteket, ahol szabadon csatangolhattunk a pataktól az erdőig. Etettünk libát, kacsát, tyúkot, még pulykát is, és messze elkerültük a disznókat. Az anyakocától tartottunk, a kismalacokat szívesen dédelgettük, ha a kezünkbe adták, de csak tisztes távolságra az óltól.
Mi még ettünk kemencében sült kenyeret, cipót, buktát, prószát. Igazi szilvalekvárral. Aki nem próbálta, el sem tudja képzelni milyen csodás párosítás! Hideg, friss tej, nagy szelet kenyér, házi szilvalekvárral, olyan házi lekvárral, amit kilenc órán át kevergettek a család asszonyai az üstben. Pöndörödött héja, és a szottyosra sült szilva húsa adta az utánozhatatlan ízt, állagot. Csuporban, üvegben álltak szép sorban a polcon, és csak a mesebeli tündérek tudhatják pontosan, hogy miért fogyott gyorsabban, ha mi, gyerekek is megfordultunk a kamrában. A nagynénénk biztosan tündér volt!
Új kenyér ünnepén dukált a frissen sütött kis cipó, de mi minden alkalommal prószáért* könyörögtünk. Pesten se híre, se hamva nem volt ilyen süteménynek, és csak ott, abban a mesebeli gyerekvilágban létezett számunkra, a Velencei-tó északi dombjai mögött megbúvó kisfaluban. Már kora hajnalban felfűtötték a kemencét, sütötték az új kenyeret. Nekünk reggelire kenyérlángos járt a tej mellé, és csak délben, ebéd után kaphattunk frissen a prószából.
Ma is itt az illata az orromban, íze a számban, de hiába próbálom, hiába sütöm, soha nem lesz olyan édes, illatos mint gyerekkoromban. Talán nem is a kemence, vagy a szilvalekvár hiányzik hozzá, hanem valami más, valami megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, talán csak a tündérek bújtak el, és elvitték magukkal a titkot…
Budapest, 2017. 08. 20.
Megjegyzés: * prósza – Tejjel föleresztett kukoricalisztből való vajas, vagy zsíros keményebb és vastagabb sütemény, (Kresznerits, Tájszótár); másképp: görhe, görhön, görhő. (Magyar nyelv -1862- szótár)
|