Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nincs rá szó

, 1346 olvasás, Misztica , 2 hozzászólás

Szerelem

Szemedben, a végtelen, kék eget láttam,
Többet adtál nekem, mint valaha vártam.
A lelked, hatalmas, végtelen Óceán,
Tiszta meleg fényed, ragyogva süt reám.

Hogyan mondhatnám el, mennyire szeretlek,
Hozzád illő szavakat, honnan keresek?
Alig hiszem el, hogy valóban létezel,
Életemnek, már örökre része leszel.

Lehetsz bármilyen távol, lelked velem van,
Nincs már távolság, a gondolataimban.
Beszélek hozzád, ha nem hallod, akkor is,
Bár nem szólsz, de válaszod érzem, s hallom is.

Ne kérdezd meg soha, hogy mit várok tőled,
Csak amit adni akarsz, semmivel se többet!
Te sem kaphatsz mást, csak amit adni akarok,
A vágyam, felölthet, százféle alakot.

Ha majd rám gondolsz, felejtsd el a rácsokat,
Nem lehet rabságba vetni az álmokat!
Boldogan élni, csak is szabadon lehet,
Inkább ajándékod, mint bilincsed leszek!




2004. nov. 4.










Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Misztica
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 309
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 330
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.607 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz