Navigáció


RSS: összes ·




Blog: PöttömPötty a köbön 5.

, 120 olvasás, mermaid , 2 hozzászólás

Somolygó

Új Pöttöm-sztori

Tegnapelőtt (ígéretem szerint) elmentünk villamosozni... ez számára nagy szám, mivel a bölcsi gyalog-távolságra van, hosszabb utakra kocsival mennek, így nem túl sok alkalma van "tömegközlekedni".
Lesétáltunk a Mechwart-ligeti megállóhoz, és a budai hídfőig mentünk - tehát nem túl hosszú volt az út, de hát vannak még problémák időnként az utazással - nem akartam egy hányást kockáztatni... szigorúan menetirány szerint kellett (volna) ülnünk - de nem volt olyan hely, így a Combino ajtó melletti üres ülésére feltérdeltettem (ami annyira tetszett Neki, hogy délután a hazatérő Anyának ez volt az első, amit elújságolt: "tééédeltem a vijjjamoson! ")
Aztán a hídnál leszálltunk - megszemléltük az óóóriási oroszlán szobrot (röstellem, de nem tudtam megjegyezni a szláv helységnevet, ahol "oroszlánként küzdöttek" akiknek az emlékére állították)
... de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Otikám mennyire örvendezett neki, hogy a naaagy oroszlán fején pici galamb csücsült (mindent észrevesz, és kommentál) - meg hogy milyen naaagy hosszú farkincája van a szobororoszlánnak:)
Aztán lementünk a rakpart felé - itt, a térről kifelé van néhány lépcső, meglepően kicsi lépésmagassággal - mondtam is tündérkémnek, hogy "nézd csak, ez baba-lépcső, nem nehéz Otinak lemenni rajta" (mondanom sem kell, ezt is elmesélte anyjának: "Anya, mentünk az Otika-lépcsőn! " - meg is kérdezte Kriszti: "Merre jártatok ti, Anya??? ")
Aztán sétáltunk a rakparton, egészen a Kacsa utcáig (nem kis távolság egy két évesnek) - meglestük a horgász bácsikat, néztünk hajókat, megcsodáltunk egy szép piros tűzcsapot, és megbeszéltük, hogy mire is való. Elrepült a fejünk közvetlen közelében egy naaagy csapat galamb - amin persze nevetni kellett, olyan közel jöttek... aztán játszottunk kézbújócskát (mert nagyon ügyesen a kesztyűt otthon felejtettük, és eléggé fújt a Duna-parton a szél) - ráhúztam picurkám kezére az anorák ujját - Ő meg persze kacagva kidugta, aztán követelte: "Lacis Nani, még egyszer, még egyszer búútasd el! " - még meg is viccelt, mert egyszer teljesen behúzta a teste mellé a karját, és kínálgatta: "Nani, hol a kezem keresd meg! " Egyáltalán nem úgy viselkedik, és játszik mint egy két éves - inkább mint egy három - esetenként még több:)
... és végesvégig gyalogolt - kérdezgettem, hogy elfáradt-e, de mindig közölte:
"Tudok sétálni! "
Ugyan még otthon a házban a liftig egy fél emeletet le kellett lépcsőzni - na ott tartotta fel a kezét, hogy vegyem fel, de én mondtam, hogy menjünk csak ügyesen, mint tegnap - "különben is, engem ki vesz fel? viszel, Otikám??? " - ezen elnevette magát, és szépen lelépcsőzött... aztán hazaérve ezt is elmesélte Anyának: "Én akartam vinni a Lacis Nanit!!! "

Száz szónak is egy a vége: tüneményes, ügyes, okos - és én IMÁDOM!!!


*************************************************
2012. július 29. (majdnem három éves)
Nyaralós PöttömPötty-szöszök

Itt van nálam az én tündérkirálylányom - először úgy, hogy itt is alszik:)
... és olyan kis okos és "felnőtt", hogy anyuja elmagyarázta neki: "Most itt maradsz a Nagyiéknál - most itt nyaralsz - aztán majd jövünk érted jó? "
Otikám: "Jó... "
... és ehhez tartja magát.
Egyetlen egyszer kérdezte meg, mikor Dédikénél voltunk este, és már álmosodni kezdett:
"És mikor jönnek értem Anyáék? "
"Tudod, most alszunk, aztán holnap megyünk naaagy halacskákat nézni (Tropicárium), aztán megint alszunk, aztán megyünk kisbabát lesni és este jönnek Anyáék... "
Erre ő: "Jó:) "

Abszolut alkalmazkodott a helyzethez. Mikor elmentünk sétálni - csak itt a környéken tettünk egy kört - és már visszafelé ideértünk a kapuba, megkérdezte: "Most ide miért megyünk be? " (nem ismerte fel hogy hazaértünk)
... de mikor továbbhaladtunk befelé a házhoz, Murphy kutyus észrevett bennünket és örömugatást hallatott, az én babám így kiáltott fel:
"Ottamikutyáááánk! ":)
Aztán este Déditől kilesett az ajtón lévő kis ablakon (nézd Dédi én már nagy vagyok - kilátok) és meglátta szemben a mi ajtónkat (mert szemben nyílik a teraszra) így kiáltott: "Ott a mi lakásunk! "
Ezenkívül Szaffi a "micicánk" is nagy favorit Nála!

Szóval gyorsan asszimilálódott a kiccsaj - hálistennek:)

*****************************************************
2012. július 31. (majdnem három éves)
Nyaralós PöttömPötty-szöszök

Ide-oda mászkálás van mostanában - közben születnek "aranyköpések"

Tegnap reggeli közben csak úgy odavetve:
"Az én apám nagyon erős! "
Erre én: "Miért, mit csinál? "
Otikám laza természetességgel: " Hát sokat eszik! "

Úton a busz felé megelőzött bennünket egy nagymotor - erre Otikám:
"Nagyi, ha nagy leszek veszel nekem ilyen motort? - és akkor majd én is megelőzlek! "

Ma hazafelé utunkba esett egy markológép, mely épp dolgozott.
Oti kikerekedett szemmel leste a monstrum munkáját, majd mikor távolabb értünk:
"Nagyi, ha nagy leszek veszel nekem ilyen markolót? "
Erre én: "És mit fogsz vele csinálni? "
Ő: "Hát kiásom az utat"
Én: "Jó - és sok pénzt fogsz keresni? Majd kiírjuk, hogy árokásást vállalsz... "
Ő: "Jóóó! Majd én cerkával kiírom!!! "


******************************************************
2012. augusztus 1. (majdnem három éves)
Nyaralós Pötty-szöszök

Tegnap a Tropicariumban rettentően elbűvölték a cápák... na meg a ráják...
Nézi-nézi elgondolkodva, majd közli:
"Nagyi, a ráják nem cápognak! "
Igazából nem tudtam kinyomozni, hogy mely "cápatulajdonság" hiányát akarta ezzel kifejezni, de azt hittem, megzabálom, olyan kis komoly pofival mondta.

Ma valami édes dolgára azt találtam mondani:
"Te vagy az én legédesebb tündérkém - na meg Anyának is"
Erre Ő: "Neeeem! Apának! "
Erre én: "És akkor Anyának mije vagy? "
Ő: "Katicabogárkája! "

Ma jártunk babanézőben egy baráti családnál, ahol a babán kívül van még négy kisfiú - két évestől hét évesig:)
A két éves (Csongor) teljesen rákattant az én PöttömPöttyömre... végesvégig követte, mosolygott rá és ott nem hagyta volna semmi pénzért - ami szülei szerint is csodaszámba ment.
Aztán mikor elindultunk hazafelé, Csongi úgy elkezdett sírni, mint akit nyúznak... még egy sarokkal odébb is hallottuk.
Mondtam is Otinak: "Hallod szegény Csongit, hogy sír? "
Erre az én magabiztos Tündérkém: "Igen... tetszem neki!!! "

***********

Újabb adag Pötty-mosoly.

Megjegyzés: 2012. január 1. (két éves múlt)

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Blog
· Írta: mermaid
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 194
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 218
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.2032 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz