Navigáció


RSS: összes ·




Vers: profán

, 394 olvasás, marisom , 9 hozzászólás

Ars poetica

marihuana, szemét és háttér-televízió,
anyád, s az apja sugározza át és át
öntörvényeidet. hiába látod a kárt,
a keresztutat, fát, villámcsapást,
mégse mész odébb, ahol kékebb az ég,
pedig itthon, a síkon, sors verte-bús a táj,
tested elektromos. cinkének, fecskének
szintén szomorú. mindössze röpképes.
adnál esőnek vizet, (a tulipán végett),
kenyérnek enni zsírt, naggyá növekedjék.
magánügyed jóllaktál-e. maradsz és éhezel.
világkonferenciát tart a diszharmónia,
ultraibolya nyeli, Viktor napszemüvegben,
világvége olyan fényes, bántja a szemet,
karácsony előtti fehér, ábrándos, gondkerülő.
még meg-megállok és eltűnök hirtelen.
minket emberré ki állapít meg? lájkold!
kinek osztanak most karácsonyt? lájkold!
tavaszra kardvirágok és kardigánok
lesznek-e még? gyerek az Isten, fél
megvallani, milyen jó volt egyedül.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Vers
· Írta: marisom
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 29
Jelenlévők:
 · galamboki


Page generated in 0.042 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz