Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ajtóról ajtóra

, 217 olvasás, Kolumbán Jenő , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Lassan csitul az indulat
bennem, és ebben a csendben
egyedül én csak hallgatok.
Várom hogy kinyíljon nekem
egy ajtó ahelyett, ami
mögöttem már becsukódott.

Közöttük a senki földje.
Csak bennem létező világ.
Kitagadja, befogadja,
céltalan kóborló fiát…

Nem kérdezek én már semmit,
mert mindent régen jól tudok.
Egy kilincset ha elengedek
akkor egy másikat megfogok.


Megjegyzés: 2017. 07. 31.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kolumbán Jenő
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 196
Regisztrált: 3
Kereső robot: 22
Összes: 221
Jelenlévők:
 · alfabata
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1326 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz