Lassan csitul az indulat
bennem, és ebben a csendben
egyedül én csak hallgatok.
Várom hogy kinyíljon nekem
egy ajtó ahelyett, ami
mögöttem már becsukódott.
Közöttük a senki földje.
Csak bennem létező világ.
Kitagadja, befogadja,
céltalan kóborló fiát…
Nem kérdezek én már semmit,
mert mindent régen jól tudok.
Egy kilincset ha elengedek
akkor egy másikat megfogok.