Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Jelentőségüket vesztett szavak

, 28 olvasás, Kolumbán Jenő , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Jelentőségüket rég elvesztett szavak,
eltörött, vagy csorba, elromlott pillanat,
betűk rajza a párás téli üvegen,
időtlen terhek az egész életemen.

Olvadó hóba bekarcolt rejtett jelek,
a mulandóság pedig folyton kinevet.
Mert ha szobrot faragtam múló időből
nem szabadulhattam múlttól, se jövőtől.

Karomban múlt el mindig a szép szerelem
pedig ő volt a múltam, jövőm, és jelenem.
Most már vakon botorkál bennem a lélek
szememben vidám tüzek régen nem égnek.

Szemgödrömben a szemem egy halott golyó,
és elfogyott minden már mi szép volt, mi jó.
Kiszáradt sivatag, és oázis nélkül.
Létem ez élettel harcol, de nem békül.

Betűk sorából hosszú szavakat fonok,
vagyok teljes valómban egy fájó, konok
megunt vénember, aki valamit kutat,
és nem talál már magához többé utat.

Tükörből néz rám valaki, ismeretlen,
hogy miért szomorú néha érthetetlen.
Hiába keres már értelmet a lélek,
szívembe hívatlan vendégek benéznek.



Megjegyzés: 2013. 08. 26

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kolumbán Jenő
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 55
Regisztrált: 7
Kereső robot: 89
Összes: 151
Jelenlévők:
 · Alexos
 · evinternet
 · gszabo
 · Jade_Sarkany
 · Moncsika
 · Syringa
 · Tóth János Janus
 · Zsolti


Page generated in 0.0647 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz